Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)
kímélettel! Nem szorulok kíméletre! Dobjon az utcára a kórházából, ha nem teljesít a kérésemet! Lassan sötét. Amikor kivilágosodik, a szín, mozdulatlanul áll az ágy mellett. Az ágyon és a földön rengeteg újság. Hosszú szünet után határozottan. A magyar szabadságharc és forradalom az én művem! Bukásának okozója én vagyok! A rettenetes megtorlásért én vagyok a felelős. Minden egyes áldozat vére az én fejemre száll! A magyar alkotmány eltörléséért, az ősi magyar törvények eltörléséért, a túlélő magyarság rabsorba süllyesztéséért, a magyar királyság osztrák tartománnyá alázásáért én vagyok a felelős! Mentség számomra nincs! Halálos ítélet számomra kevés! Kossuth Lajos és szegény, szerencsétlen vértanú Batthyány Lajos mind ártatlanok, mert felelőtlenül kockáztattak ugyan, számtalan bel- és külpolitikai tényezővel nem számoltak, de felmentetnek Isten ítélőszéke előtt és felmenti őket a jövendő magyarsága, ha lesz a jövendőben magyarság, mert mindent, amit ők tettek, lázban cselekedték, igen, lázban, melyet én gerjesztettem fel bennük. A felelősség minden szerencsétlenségért az enyém, annak legkisebb hányadát sem háríthatom senkire sem! Járkálni kezd az ágy és az ablak között. Ez a nép, az én népem másfél éves csodálatos, hősi, s szent, bár kudarccal végződő harcával a császár és a cár egyesített hadereje ellen, bebizonyította, hogy nagyra hivatott, hogy gyönyörű jövőt érdemelne! De mindenét elvették, nemzeti létét elsorvasztják. Pusztulásáért a felelős én vagyok. Nem voltam vezetésére elhivatott, de élére álltam — felkéretlenül. Milyen büntetést érdemelek? Megáll; fejét lehajtja, csendesen. Ember által el sem képzelhető örök kínszenvedést. .. Letérdepel. Ó, nem. Büntetés helyett adassék meg nekem a végtelenül nagy kegyelem: mártírhalál — de értelmes mártírhalál. Méltó elégtételt szerzek nemzetemnek, melynek 1849. évi porbaalázásáért én, egyedül én vagyok a felelős. (Hosszabb szünet.) Nem vagyok méltó küzdelmünk folytatására — de folytatom. Lassú sötét, majd függöny. (VÉGE) 32
