Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - MŰVÉSZET - M. Kiss Pál: Gy. Szabó Béla művészetéről

Tájképein a pasztell színfoltok örömét lassanként ráncba szedik a talaj gyűrődései. Erdély hegyei, dombjai vonalban beszélnek a megértőnek Gy. Szabó tájképein is. A színek vonallá egyszerűsödnek, visszaérkezik újra a metszetekhez, vésője meglepő biztonsággal nyesi a fát. Alapja a természet és az élet, de nem másolja tárgyát, hanem átkölti azt, ez okozza tájképeinek szuggesztív hatását, ahogy erről az 1948-ban rendezett kiállításának katalógusában magam is beszámoltam. A romániai Dacia kiadó művészi album formájában jelentette meg Hónapok címen 12 tájképét. Vallomások ezek a metszetek az évszakok változásaiban megtalált szépségekről: a tél hidegében, a tavasz friss lomb- és bimbófakadásában, a nyár hevében vagy az ősz elmúlást sejtető hangulatában. A Hónapok metszetein sokszor csak néhány fa, egy zúzmarás ág, pattanó rügyek, madarak röpte, fecskék vonulása jelzi az időszakot. Minden egyes darabja egyben a tájköltészet remeke. A neves mester grafikái ugyanis a fekete-fehér kétszóla- músága mellett is rendkívül festőiek. Gy. Szabó olyannyira birtokában van mestersége eszközeinek, oly biztos kézzel alakítja lapjait, vési dúcait, hogy érzékeltetni képes a látvány legösszetettebb jelenségeit is, de egyúttal lényeges ismérveit is hangsúlyozza. Bizonyos, hogy örömét leli a dús vegetációban, a felhők játékában, az apró hullámok tovagyűrűző fodrában. Különös, hogy ezzel a viszonylag nehézkes grafikai eljárással milyen könnyedén kelti fel a mozgás képzetét, a madarak röptét, a tört sugarak testet- lenségét.

Egyes lapjain megörökítette a már lebontott házak, utcák képét s nem egy híres vár romjait. Ismert erdélyi kiválóságokról készült portréi, mint például a tudós Apáczai Csere Jánosról, a kiváló történész Kelemen Lajosról, Nagy Istvánról, Jancsó Elemérről, művelődéstörténeti szempontból is jelentősek. Beleérzése mély, kifejezési formáit, a vonalak indulatát is a megérzett jellem szabja meg. Sugárzó embersége, intellektuális varázsa kitűnő önarcképein is szembetűnő.

A második világháború után, amikor már küldheti külföldre műveit, Peking, Buenos Aires, Tokió, Leningrád, Moszkva, Kairó, Lima stb. városokban szerepel kiállításokon. Majd kétszer is jár a fametszet őshazájában, Kínában. Ennek a távol-keleti országnak emlékét Kínai úti vázlatok című könyve és rajzok, metszetek őrzik. Köztük a művészileg igen jelentős Tibeti sapkás önarcképe. Belgiumban rendezett kiállításán Liege város díszpolgárává választották. Itt is, mint annyi kiállítóhelyén egy sorozatot ajándékozott metszeteiből. 1966-ban a budapesti Nemzeti Galériában nagyszabású kiállításán egész addigi életművét mutatták be, köztük több pasztellképét, a Szigligeten készültek közül. Az aprólékos kidolgozás mellett metszetein egyre gyakoribbak az elhagyások jellemzik. Képeinek hangulatára is illik az, amit Rabindránáth Tagore füredi tartózkodása idején így fejezett ki: „Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam.”

1973-ban Mexikóba utazik. Itt is szüntelen dolgozik, kiállít, mint írta: „Életem legmagasabb szintű kiállítását rendeztem (2250 méteren) Mexikóváros Almeda nevű palotájában.” Erről a több hónapos utazásról Mexikói tél című könyvében írásban és képben is beszámolt. Kolumbiában a „fametszés királyaként” ünnepük. Közben otthon és Budapesten is egymást érik kiállításai. Legutóbb Finnországban is nagy sikerrel.

Művészetének egy másik műfaja irodalommal kapcsolatos: többek közt illusztrálta a Haja haja virágom virágének-gyűjteményt, s Csokonai, Lilla-dalait.

Dante Divina Commediájának ihletésében 20 nagyméretű fametszetet alkot. A Corn- media mindhárom részéhez készült remek kompozíciói más-más elgondolásban tárják a néző elé a dantei Pokol, Purgatórium és Paradicsom skolasztikus rendszerű fejezeteit. A legkülönbözőbb lelkiállapotot fejezte ki a kétségbeeséstől, az utálattól, örömteli csodálkozáson át egészen a mindent látott ember megbékült boldogságáig.

85