Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban
lultabb feladat elvégzéséhez. így adott az út a személyiségük viszonylagos fejlesztéséhez is. A tevékenység jellegét tekintve lehet kifejezetten egyéni, amikor valaki kizárólag saját céljai érdekében cselekszik, (pl. az első két említett eset is), de akkor igazán értékes, ha közösségi motivációjú, mert akkor társaskapcsolat-teremtő hatása van. REJTETT HÁLÓZATOK AZ OTTHONBAN A társas kapcsolatok rokonszenvi választásokon alapuló felmérését és annak értelmezését együtt nevezzük szociometriának. E vizsgálattal feltérképezhető^ ábrázolhatok egy közösség — a mi esetünkben a szociális otthoni gondozottak közül a felmérésbe bevontak —, érzelmi vezérlésű spontán kapcsolatai az intézményes hálózat keretein belül. A felmérés eredményeként felrajzolt szociogramok egyértelműen alátámasztják az előzőekben megállapítottakat. A rokonszenvi kérdésekre leadott szavazatok szerint elmondható, hogy a lakók általános közérzete jó az intézményben. A szobatársak többsége elégedett a lakótársával. A kétágyas szobában a lakók egymást választották minden esetben társnak. Tehát a hosszú ideig magányosan, különösen a földrajzi értelemben is magányosan élő tanyai gondozottaknak elhelyezés szempontjából a kétágyas szobák a legmegfelelőbbek. Kevés emberhez kell alkalmazkodniuk, a lehetőségük nagyobb a kisebb szobákban a magányos félrehúzódásra, pihenésre. Egy másik rokonszenvi választáson alapuló kérdés volt, mely az étkezésre vonatkozott. A közös étkezés is alapvetően személyközi kapcsolatteremtő hatású. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az étkezés idejét és helyét az idős ember kikkel osztja meg. A baráti hangulatban eltöltött idő nagymértékben hozzájárul a nyugodt, otthonias légkörhöz. Ezért jó, ha az idős ember maga választja ki az asztaltársaságát. Az e témáról felrajzolt szociogramok már mutatják a szélesebb, több irányú választásokat. Míg a szobaközösségek zárt alakzatokat mutatnak, tükrözve a szobák nagyságát,addig az ebédlőben kialakult ülésrend már sokkal színesebb. Alapvetően itt is meghatározó a szobatársi kapcsolat, de feltűnik a szobaközösségből kilépő, egyidőben több személyt érintő választás, mely hosszú láncokban, és a láncokhoz kapcsolódó zárt alakzatokban ábrázolható. Megállapítható, hogy nincs olyan lakónk, akivel senki sem étkezne szívesen, akit kiutasít a közösség. A peremhelyzetbe került nyolc lakónál nem tudjuk megoldani a közös étkezést, mert egészségi állapotuk miatt a szobájukban étkeznek. Ők betegségük miatt már hátrányba kerülnek az így kialakítható társaskapcsolatok terén. A kirándulással kapcsolatos kérdésre sokan nem válaszoltak, vagy kitérő választ adtak. Ez az alacsony számú szavazat mutatja, hogy lakóink többségénél nem alakult ki a más tájak, emberek megismerésének vágya. Az utazás nem szerepelt örömforrásként életükben. A válaszokból az igénytelenség, az érdektelenség, szinte már a közöny bontakozik ki fő vonalként. Jellemző az életüket tanyán leélt idősekre, hogy nem kívánnak kimozdulni az otthon falai közül. Úgy kell rábeszélni őket egy-egy kirándulásra. Megható látni a nehezen kimozduló öreg rácsodálkozását a világra. Természetesen akadtak igényes válaszok is azoknál, akik fiatal korukban is több-kevesebbszer utaztak, üdültek, Ők keresőképes korukban mindannyian közösségben dolgoztak. Egy-két jól szervezett és sikeres kirándulás után újabb és újabb idős embert lehet megnyerni arra, hogy ő is csatlakozzon a társaihoz. Fel kell kelteni az érdeklődésüket más tájak megismerése iránt. A kirándulásokat jól kell megszervezni, hogy az élmény hatása feledtesse a kimozdulással együttjáró testi fáradtságot. A bizalmi kérdések körére jellemző, hogy rokonszenvi választás alapján adták le társaikra a szavazatot. Az idősek társaik közül azoknak 81
