Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Nagy Lajos: Gyűlölet, A kopasz férfi (novellák)

világ számára érthetetlen módon. Nem lehetett tudni, hogy az asszony választani nem tud-e közülük, vagy valami tartós életunalom szállta-e meg.

Egy este étteremben ültek együtt mind az öten, a szép asszony, a férje s a három udvarló. Hallgatták a cigányzenét s beszélgettek. Egy férfi került szóba, a férjnek régi barátja. Az asszony, miközben a fogpiszkálóval játszott, azt mondta a szóbanforgó férfiról:

— Az uram nagyon szereti, én azonban ki nem állhatom.

De rögtön enyhített is egy keveset ezen a kijelentésen, így:

— Illetve talán túlzás, hogy ki nem állhatom, de csöppet sem szimpatikus nekem.

— Miért nem? — kíváncsiskodott az egyik udvarló, mindegy, hogy melyik a három közül.

A szép asszony könnyedén, asszonyos kedvességgel s a neki oly jól álló őszinteséggel felelt:

— Fekete haja van. És nekem, magam sem tudom miért, nem tetszenek a feketehajú emberek. Csak a szőkehajúakat szeretem.

Mély csend következett. A szép asszonyt ez egy csöppet sem zavarta meg:

— Károlynak is fekete haja van — és a férjére nézett unottan, — azért nem szeretem őt sem.

Károly, azaz a férj, ezt a bölcsek nyugalmával hallgatta — hiszen neki nem lehetett újság, — nem szólt rá semmit, sőt ásított egy nagyot s ezt mondta:

— Mehetnénk már haza.

Ezúttal — és ez még sohasem fordult elő — senki sem tiltakozott a korai hazamenés ellen.

Elindultak. Az udvarlók elkísérték a házaspárt a lakásukig. Azután hármasban maradtak, egy darabon még együtt mentek s ahogyan máskor is történt, előbb az egyik vált el a másik kettőtől, majd azok is elváltak egymástól, hogy már mennek lefeküdni.

A feketehajúak, ahogy ezt legegyszerűbben mondhatjuk: levonták a konzekvenciát. Mert a szép asszony nem olyan nő, aki csak úgy a levegőbe beszél. Nem az volt a természete, illetve szokása, hogy például.. . mivel is jellemezzem őt? — hogy például ha azt akarta, hogy egy férfi egész közel üljön hozzá, akkor azt mondja neki: na, na, csak ne ilyen közel. Vagy ha azt akarta, hogy távolabb üljön, akkor ne szólt volna rá habozás nélkül: húzódjon csak arráb, barátom. Hogy csak ilyen egyszerű példát vegyek. Ilyen volt ő, nem titkolta az érzelmeit s ha valamit mondott, azt bizonyosan úgy is gondolta.

Szóval a feketehajúak levonták a konzekvenciát és szomorúak lettek. Éppen azért hajnalig járták az elhagyott utcákat, mind a ketten külön-külön, s elhatározták, hogy nem is mutatkoznak többé a szép asszonynál, úgy is hiábavaló lenne minden törtetésük.

A kopasz ember azonban, a feketehajúaknak, de meg a világnak is nagy bámulatára, csakhamar meleg barátságba került a szép asszonnyal. Pedig amit a szép asszony mondott, legalábbis az, hogy csak a szőkehajúakat szereti, neki is szólt. Meg is értette ő ezt, s méltatni is tudta a súlyos kijelentést kellőképpen. De csakis kellőképpen. Mert ő már akkor, azon a nevezetes éjszakán, így gondolkodott:

— Én elhiszem, hogy csak a szőkehajúakat szereti. Két feketehajú vetélytársamnak vége, ők elveszett emberek. No de én! Mit tudhatja azt egy nő, hogy nekem milyen színű hajam hiányzik?

[ 1920-as évek eleje]

6