Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A tanyai gazdálkodás és életmód lajosmizsei tapasztalatai
Jellemző, hogy az autót is szinte kizárólag a termelés szolgálatába állították, s útját mindig úgy szervezik meg, hogy „üresen” — értsd: rakomány nélkül — ne kelljen szaladgálnia. így tehát teljes értelemben vett munkaközpontú életvitelről beszélhetünk — különösebb felhalmozás nélkül, s hiányoznak a közvetlen termeléstől függetleníthető aspirációk, célképzetek is. E termelési mód tűrhető megélhetést nyújt, vagyongyűjtést azonban már nem igen tesz lehetővé. Nem Kaszáék, s az övékéhez hasonló életvitelű családok azok, amelyek Lajosmizse belterületén kacsalábon forgó villát építenek. Tágas, komfortos épület a Kollár Sándorék tanyája, mégis, mintha jelentéktelenné törpülne a télidőben több kilométerre elfehérlő-villogó fólia-alagutak szorításában. Olybá tetszik, a házigazda a maga alig 50 évével életereje teljében van, csak a hanghordozása tanúskodik nem mindennapos fáradtságról, egy olyan évszakban — februárban —, amelyen áll vagy bukik a fóliás termesztés egész évi sikere. A környezet láttán gondolná az ember, hogy ez a család milliók fölött rendelkezik. Ami igaz is, csakhogy ... De haladjunk sorjában. — A gazdának, aki valamikor itt lakott — mutat körbe Kollár Sándor — apám a bérmakeresztfia volt. Látszatra családtag, de afféle mindenes cseléd a tanyán. így tehát én pásztorgyerekként nőttem bele ebben az életbe... Holott a szüleim nem voltak egészen vagyontalanok. Volt 36 hold földjük, de csak szélhordta homok, szántóföldi termesztésre teljesen alkalmatlan. Egy idő után feladták a reményét is annak, hogy azon valamikor is meg tudnak élni. Öten voltunk testvérek, s a szüléink úgy gondolkodtak, hogy vagy mindegyikünket taníttatnak, vagy egyikünket sem. Maradt az utóbbi. Én magam is csak öt elemit végeztem. A homokpuszták meghódítása Kollár Sándor gyermekkorában még nem volt befejezettnek mondható, erre utal akárhány olyan eset, hogy szinte egy-egy középbirtok nagyságú területen csak épp hogy eltengődött egy család, s a felnövekvő gyermekek újra csak agrárproletárként kezdték megalapozni életüket. A tanyát 18 évvel ezelőtt vették meg a Palócz család örököseitől. Azt megelőzően, mint ifjú házasok, 28 holdat béreltek; később ezzel léptek be a Kossuth Szakszövetkezetbe. Gumiskocsit vettek, tartottak két lovat, ezekkel szántották fel az egész területet. Dolgoztak látástól vakulásig. Igaz, abban az időben még napszámost is jobban lehetett kapni. Több-kevesebb sikerrel próbálkoztak vetőmagtermesztéssel. Az utolsó év — a csoportba való belépés előtt — teljes kudarccal zárult, fertőzött volt a vetőmag, s emiatt volt is pörösködés. A 28 hold bérlet a közös terület része lett, gyümölcsöst telepítettek rá. Maradt egy hold a tanya mellett, fogtak még fél hold bérletet, s mindenféle kimaradt táblasarkokat a szakszövetkezet területén. Vettek két fejőstehenet, de ez a vállalkozásuk sem hozott sikert, nem kaptak ugyanis legelőterületet. Könyvelték a kiadásokat és a bevételeket, ennek nyomán bizonyosodtak meg, hogy a tehéntartás nem az ő „műfajuk”. — Megfordult bennem, hogy beköltözünk a faluba, s elhelyezkedem az iparban. De akkor Lajosmizsén még roppant csekély volt az ipari munkaalkalom, Pestre kellett volna járni, a napi utazás oda-vissza 4—5 óra. Manapság sem sokkal kevesebb. Azt számolgattam, hogy az utazásra fordított idő alatt mennyi mindent el lehet végezni. Vagynyolc évvel ezelőtt következett el az életükben a nagy fordulat. Úgy kezdődött, hogy megalakult a helyi áfész zöldségtermesztő szakcsoportja, amely szinte első ténykedésként autóbusz-kirándulást szervezett Szentesre, Kunszentmártonba. Ez volt úgy május derekán. Mentek Kollárék is a Tiszántúlra, fóliás primőrtermesztést 60
