Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A tanyai gazdálkodás és életmód lajosmizsei tapasztalatai
VÁLÓ VILÁG HATVANI DÁNIEL A TANYAI GAZDÁLKODÁS ÉS ÉLETMÓD LAJOSMIZSEI TAPASZTALATAI Lajosmizseiektő! hallottam egyszer a kesernyésnek álcázott, de valójában büszke, rátarti kifakadást: „Ezt a falut is csak azért teremtette ide az isten, hogy lyuk ne maradjon a világ közepén.” Amiből nyilvánvalóan kitetszik, hogy törzsökös lakói a nagyközséget a világ közepének tudják és/vagy hiszik. Telvén-múlván az idő, mindinkább hajlok arra, hogy a kijelentésben lehet valami. Közvetlenül a szomszédságban van a Pest megyei Pusztavacs, mely az országnak — a magyar világnak tehát — hivatalosan is a földrajzi centruma. De ez a falucska félreeső kis zug, távol a fő közlekedési vonalaktól, ezért a határával együtt országrésznyi méretű Lajosmizse, a falut hosszában kettészelő nemzetközi főúttal inkább tudhatja magát középpontnak. De még akár Európa tengelyét is leültetné ide a térbeli tájékozódásnak nem kis fontosságot tulajdonító emberi elme. Abból a meggondolásból, hogy a tágasság érzetét nem annyira a kiterjedés kelti fel, mint inkább a sokféleség együttes jelenléte. Szó sincs itt alföldi egyhangúságról! Annál inkább jól bejárható és áttekinthető, emberi léptékű változatosságról, mely egyaránt gyönyörködtet szemet és szívet. Évszázadokon át a jászok legelője volt a vidék. Évszázadánál alig több, hogy megtörtént a végleges megtelepedés, a földművesség kezdetét vette, s ennyi idő alatt a természetet még nem volt alkalmuk leigázni — igaz, ez nem is állt szándékukban —, inkább csak a kezükhöz szelídítették. A legszebben művelt kultúrtáj sokszor minden átmenet nélkül vált át ligetes erdőségbe. S közbül ott a tanyák már-már beláthatatlan világa... Ha maga a táj könnyen föl is deríthető, az emberi sorsok szövevényeivel annál nehezebb megbirkóznunk. Mert mások a dimenziók a lakatlan pusztaságban, s megint mások az ember-sűrűs — ha nem is párizsiasan gigászi, hanem lajosmizseiesen tanyai —vadonban. Mindenesetre az átszervezés előtti, tehát ma már réginek nevezhető paraszti világ kialakította itt az egyes határrészeken a maga jellegzetes, a többiektől jól elkülöníthető gazda-csoportjait. Ez a csoportosulás ember és föld szerves kapcsolatára épül, azt tartja tiszteletben. A műút Cegléd felé eső oldalán, de a falutól pár kilométeres körzeten belül a lajos- mizsei homoki átlaghoz képest jó minőségű szántóföldek találhatók, s már 1945 előtt dívott a paradicsomtermesztés. Jórészt a Kecskeméti Konzervgyár ösztönző hatására. Az 50-es éveket ez a határrész sínylette meg legjobban, vissza is vetette a gazdálkodási kultúrát, egy idő után a paraszti szorgalomhoz már nem az érdeklődő tájékozottság, inkább az igénytelen bezárkózás társult. A szerves- és műtrágyahiány miatt a földek termőereje is megcsappant. Buckó néven foglalják össze a Kerekegyháza felé eső kiterjedt részeket, a sok-sok tanyával és a 2—3 holdas parcellákkal. E területek még a szőlő- és gyümölcstelepítés mellett is csekélyek voltak ahhoz, hogy egy-egy családot eltartsanak, ezért az itt lakók 57
