Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
Megkezdi szokásos sétáját a szín egyik végétől a másikig. Öngúnnyal. Széchenyi István lesz a nádor. Mert az ország őt akarja. Azért akarja, mert ravasz, erős akaratú, idegei acélból vannak, megvesztegethetetlen, tántoríthatatlan és legokosabb. És legnépszerűbb. A nép kedvence, a nemesség kedvence, a birodalmi kancellár kedvence, a király kedvence. (Idegesen felnevet.) Ó, Istenem, én nyomorult. (Hosszabb szünet.) Pedig acélnál keményebbé és rugalmasabbá kellene most válnom. Mert mintha éppen egyes-egyedül védeném az Országot mind a kormány rosszindulatú képviselői, mind népem jóindulatú, de nem éppen vezetésre termett képviselőivel szemben. Én mint acéloszlop-férfiú! Oly erős vagyok, hogy összeestem a parlamentben, eszméletemet vesztettem, mint egy hisztériás fehérnép. Mayer doktor szerint ha akkor nem ájulok el, nem úszom meg idegösszeroppanás nélkül. Hej, ha Kossuthot Deák Ferenccé szelídíthetném: meglenne akkor a nádor-jelöltem. Batthyány Lajos? Előttem játssza a fensőbbségest, de Kossuth előtt mintha meghunyászkodna. A Védegyletben sem hisz, de Kossuth szavára egyik főpártfogójává vált. Ezt sem bocsátják meg nekem, hogy nem hiszek a Védegyletben. Hát lehet-e azzal hatékonyan pártolni iparunkat, hogy kizárjuk a konkurrenciát? A Gyáralapító Társaság, az más. Azt támogatom. Abban szívesen elvállaltam az alelnöki tisztséget. Csak nem engedtem, hogy Kossuth legyen az igazgatója, ha már a Védegyletnek ő az atyaúristene. Hát ez is egy olyan cselekedetem, amit nem bocsátanak meg nekem. (Hosszabb szünet; tovább sétál fel-alá.) De ki lenne legjobb nádornak? Nagyon komolyan mérlegelve a helyzetet: ha István főherceg nem vállalja, engem tesznek meg nádornak. (Felnevet.) Jól mutatnék a budai várban mint a király helytartója, de tehetetlen volnék. Mert már népszerűtlen vagyok és túl sok az ellenségem. Ahányszor Kossuthtal összetűztem, annyiszor tízszereződtek meg ellenségeim. Furcsa, rendkívül furcsa, hogy senkiben sem merült fel a nem is olyan rejtélyes gondolat, hogy Kossuthban én legtöbbször önmagamat ostorozom. Kossuthot rémítgetem, hogy önmagamat visszatartsam. (Öniróniával.) Addig ostoroztam Kossuthot, míg el nem foglalta a helyemet a nemzet szívében. Nekem köszönheti népszerűségét és hatalmát. (Szünet, majd kedélyesen.) Annak sem nehéz megfejteni a titkát, hogy Kossuthot miért tartottam én ellenszenvesnek már a kezdet kezdetén is. Felingerelt, hogy miért mer létezni, ha egyszer önmagámban már legyőztem. A lelkemben lezajlott halálos kimenetelű viadalban. Megöltem, hát hogyan ne ingerelne, hogy mégis él. Ha még egyszer tanúk előtt megsért, kihívom párbajra. Csak nekem van jogom megölni. Ó, feltámadna ismét az én elbizakodott énem. Miképpen Kossuth leikébe költözve feltámadt. (Hosszabb szünet, majd nagyon komolyan.) Az elbizakodott, boldog önmagamat öltem meg. Kossuth boldog. Amikor szónokol, boldog. Amikor ír, boldog. Kételyei nincsenek. Amikor engem gyűlöl, akkor is boldog. Metternich helyett is engem gyűlöl. Metternich túl messze van, őt nem tudja gyűlölni. Fél most azért Kossuth, nagyon fél, hogy én leszek a nádor. István főherceg megválasztása mellett kardoskodik. Megáll; hosszú ideig áll mozdulatlanul; majd lázasan. Akár nádorként, akár nem nádorként, de sürgősen cselekednem kell. A birodalmi kormány bejelentette, hogy Magyarország kormányozhatatlanná vált, mert mind a törvényhozó, mind a végrehajtó szervekben az ellenzék került többségbe. Mi a megoldás? Csak békés megoldásról lehet szó. (Rövid szünet.) Felébresztettem a nemzetet, s most rohan a szakadék felé. A népem és a szakadék közé állok. Ha eltaposnak is... Meg kell próbálnom megmenteni. Metternichhel el kell hitetnem, hogy ... Nem, előbb Kossuthtal és az ellenzék többi vezető férfiéval beszélek. Hátha meghallgatnak. Hátha megértenek. Elhalványul, majd felerősödik a fény. A szónoki emelvényen áll. Egyre zaklatottabb lelkiállapotban. 20
