Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
veszélyt, figyelmeztető szavamat azonnal hallatom — bármilyen országos gyülekező- helyen, ahol a szónoki emelvényre engem felengednek. Halljátok hát újabb figyelmeztető szómat! Hibákat hibákra halmoztok rohanásotokban, s minden bajunkra ráadásnak most országunk nemzetiségeit is ellenünk ingerelitek! Miért? Oly nehéz felfogni ésszel, hogy minden hatás ellenhatást vált ki?! Ezt nemcsak egy gőzgép jámbor kezelőjének, de egy aranyszavú politikusnak is tudnia illene! Kossuth Lajos igen nagyot téved, amikor e kérdést lekicsinyli gyönyörű eszmefuttatásával, mely szerint a demokratikusabb közélet oly nagyszerű eredménynek tűnik a nemzetiségi politikusok számára is, hogy elérése érdekében készek lennének másodlagosnak tekinteni sajátos sérelmeiket... Figyelmeztetem a tisztelt gyülekezetei arra, hogy nem vagyunk olyan erősek, hogy a kérdést ennyire leegyszerűsíthessük. Ne csak a mi szemünkkel vizsgáljuk ezt a kérdést, próbáljuk végiggondolni a nemzetiségi politikusok szemszögéből is. Hátha számukra az a jelentéktelennek tűnő sajátos fontosabb, mint a demokratikus közélet. A nemzetiségek kérdésében semmit sem szabad erőltetni. Egységesítő államnyelvet sem. Miért olyan fontos, hogy egyetlen hivatalos nyelv legyen az országban? Annyi egyenjogú nyelv, ahány milliós lélekszámú nemzetiség! Enélkül a nemzetiségek egyenjogúságának elismerése csak üres szólam. A Habsburg-birodalom azért áll még fenn, mert a dinasztiának — szerencséjére — sosem sikerült a németet kötelező államnyelvvé előléptetnie. Ismerjük végre fel, hogy a többség nyelvének kötelező államnyelvvé erőltetése több nemzetiségű országban a gyengeség jele. Ahány milliós létszámú nemzetiség, annyi államnyelv. Amelyik többségi nép ezt nem ismeri fel, előbb-utóbb összeroppan. Nemzetiségeket megnyerni lehet, baráti, testvéri egységben együttélni velük lehet, beolvasztani őket a mi korunkban már nem lehet. Reménytelenebb és károsabb törekvést nem ismerek ennél. És a nemzetiségi kérdésnek még sok ága-boga van. És nem csupán a nyelv, szokások, hagyományok szabad gyakorlását, illetve ápolását kell engedélyeznünk és pártolnunk — legyen szó bármelyik öntudatára ébredő nemzetiségről, hanem meg kell adnunk nekik a jogot, hogy önálló intézményeket létesíthessenek: egyetemet, akadémiát és bármilyen kulturális szövetséget, sőt még annak jogát is, hogy pártot szervezzenek önvédelmükre. A nemzetiségek csak akkor békések, ha biztonságban érzik magukat. Ezért kell sürgősen kidolgoznunk egy minden nemzetiségi jogot biztosító szent és sérthetetlen Nemzetiségi Törvény- könyvet, Nemzetiségi Alkotmányt. A mi érdekünkben és a nemzetiségek érdekében. Ne higgyük, hogy a nemzetiségi politikusok annyira félkegyelműek, hogy el lehessen velük hitetni, hogy a többségi nép alkotmányában szavatolt egyenjogúságuk meg is oldotta e végtelenül bonyolult kérdést. A nemzetiségi jogokat összefoglaló Nemzetiségi Törvénykönyv kidolgozását éppen ezért ne halogassuk, életbe léptetését pedig siettessük, különben saját nemzetiségeink akkor fognak hátba támadni minket, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a segítségükre. Ezek az én súlyos aggodalmaim, s adná Isten, hogy alaptalanoknak bizonyuljanak. A tét nagy: biztonságos jövőnk. Azaz: méltó helyünk a jövendő Közép-Európájában. Méltóakká válunk-e főszerepre? Higgyétek el nekem: tőlünk függ. Nem óhajtom, hogy megtapsoljatok; annyit kívánok, hogy álláspontomon és érvelésemen elgondolkozzatok. Sötét. A felerősödő fényben a szín előterében áll. Izgatottan. A nemzetiségi kérdést nem ennyire elszigetelten, hanem nagyobb összefüggésekbe ágyazva kellett volna felvetnem. Beszélnem kellett volna a birodalomhoz és a dinasztiához kötődésünkről, illetve különválásunk, függetlenségünk bonyolult kérdéséről. Érdekünk-e a különválás, vagy nem érdekünk? Ha érdekünk, kivitelezhető-e fegyveres harc nélkül? Ha e harcot vállalnánk, mennyi esélyünk lenne a győzelemre? S ha nem érdekünk, akkor miért nem? Mert ha fejlődésünkben nem gátoltatunk, a birodalmon belül az erőviszonyok megváltoznak a mi javunkra. Nem időszerű még e kérdésekről 12