Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)

veszélyt, figyelmeztető szavamat azonnal hallatom — bármilyen országos gyülekező- helyen, ahol a szónoki emelvényre engem felengednek. Halljátok hát újabb figyel­meztető szómat! Hibákat hibákra halmoztok rohanásotokban, s minden bajunkra ráadásnak most országunk nemzetiségeit is ellenünk ingerelitek! Miért? Oly nehéz felfogni ésszel, hogy minden hatás ellenhatást vált ki?! Ezt nemcsak egy gőzgép jám­bor kezelőjének, de egy aranyszavú politikusnak is tudnia illene! Kossuth Lajos igen nagyot téved, amikor e kérdést lekicsinyli gyönyörű eszmefuttatásával, mely szerint a demokratikusabb közélet oly nagyszerű eredménynek tűnik a nemzetiségi politiku­sok számára is, hogy elérése érdekében készek lennének másodlagosnak tekinteni sajátos sérelmeiket... Figyelmeztetem a tisztelt gyülekezetei arra, hogy nem vagyunk olyan erősek, hogy a kérdést ennyire leegyszerűsíthessük. Ne csak a mi szemünkkel vizsgáljuk ezt a kérdést, próbáljuk végiggondolni a nemzetiségi politikusok szemszögé­ből is. Hátha számukra az a jelentéktelennek tűnő sajátos fontosabb, mint a demokrati­kus közélet. A nemzetiségek kérdésében semmit sem szabad erőltetni. Egységesítő államnyelvet sem. Miért olyan fontos, hogy egyetlen hivatalos nyelv legyen az ország­ban? Annyi egyenjogú nyelv, ahány milliós lélekszámú nemzetiség! Enélkül a nemzeti­ségek egyenjogúságának elismerése csak üres szólam. A Habsburg-birodalom azért áll még fenn, mert a dinasztiának — szerencséjére — sosem sikerült a németet köte­lező államnyelvvé előléptetnie. Ismerjük végre fel, hogy a többség nyelvének kötelező államnyelvvé erőltetése több nemzetiségű országban a gyengeség jele. Ahány milliós létszámú nemzetiség, annyi államnyelv. Amelyik többségi nép ezt nem ismeri fel, előbb-utóbb összeroppan. Nemzetiségeket megnyerni lehet, baráti, testvéri egység­ben együttélni velük lehet, beolvasztani őket a mi korunkban már nem lehet. Remény­telenebb és károsabb törekvést nem ismerek ennél. És a nemzetiségi kérdésnek még sok ága-boga van. És nem csupán a nyelv, szokások, hagyományok szabad gyakorlását, illetve ápolását kell engedélyeznünk és pártolnunk — legyen szó bármelyik öntuda­tára ébredő nemzetiségről, hanem meg kell adnunk nekik a jogot, hogy önálló intéz­ményeket létesíthessenek: egyetemet, akadémiát és bármilyen kulturális szövetséget, sőt még annak jogát is, hogy pártot szervezzenek önvédelmükre. A nemzetiségek csak akkor békések, ha biztonságban érzik magukat. Ezért kell sürgősen kidolgoznunk egy minden nemzetiségi jogot biztosító szent és sérthetetlen Nemzetiségi Törvény- könyvet, Nemzetiségi Alkotmányt. A mi érdekünkben és a nemzetiségek érdekében. Ne higgyük, hogy a nemzetiségi politikusok annyira félkegyelműek, hogy el lehessen velük hitetni, hogy a többségi nép alkotmányában szavatolt egyenjogúságuk meg is oldotta e végtelenül bonyolult kérdést. A nemzetiségi jogokat összefoglaló Nemzeti­ségi Törvénykönyv kidolgozását éppen ezért ne halogassuk, életbe léptetését pedig siettessük, különben saját nemzetiségeink akkor fognak hátba támadni minket, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a segítségükre. Ezek az én súlyos aggodalmaim, s adná Isten, hogy alaptalanoknak bizonyuljanak. A tét nagy: biztonságos jövőnk. Azaz: méltó helyünk a jövendő Közép-Európájában. Méltóakká válunk-e főszerepre? Higgyétek el nekem: tőlünk függ. Nem óhajtom, hogy megtapsoljatok; annyit kívánok, hogy állás­pontomon és érvelésemen elgondolkozzatok. Sötét. A felerősödő fényben a szín előterében áll. Izgatottan. A nemzetiségi kérdést nem ennyire elszigetelten, hanem nagyobb összefüggésekbe ágyazva kellett volna felvetnem. Beszélnem kellett volna a birodalomhoz és a dinasz­tiához kötődésünkről, illetve különválásunk, függetlenségünk bonyolult kérdéséről. Érdekünk-e a különválás, vagy nem érdekünk? Ha érdekünk, kivitelezhető-e fegyveres harc nélkül? Ha e harcot vállalnánk, mennyi esélyünk lenne a győzelemre? S ha nem érdekünk, akkor miért nem? Mert ha fejlődésünkben nem gátoltatunk, a birodalmon belül az erőviszonyok megváltoznak a mi javunkra. Nem időszerű még e kérdésekről 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom