Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Serfőző Simon: Riadalomban (vers)
SERFŐZŐ SIMON RIADALOMBAN Látok éjszakáinkba, amikor lámpát égettünk, teli volt bűnösséggel, félelemmel a testünk. Fák, kazlak álltak sárban, riadalomban, parasztházaink hevertek dúltan, szélfújásban. Ki tudja, mi volt itt? Gond fagyott belénk csontig. Elosonó kertek alatt, kerítés-homályban piros üstökös járt: viharlámpa. Képzeletben csajka csörgött kelet felől. Szálló szárlevelekkel vicsorítottunk az időtől. Bújtattuk a szekeret, mint a gyereket, szárkúpba, padlásra. Jószágainkat fektettük volna magunkhoz az ágyba. Hajszálaink a szélben fölágaskodtak a holdig. Keserűségünk, elfojtott dühünk gőzölt az ereszekből, süvített a hasadékokból is.
/
