Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - SZEMLE - Vigh Károly: Egy élet törvénye (Kállai Gyula memoár-kötetéről)
teljesülő emberi szabadságigény hallható ki a terjedelménél fogva legsúlyosabb fejezetből. A közelmúlt és a tágabb értelemben vett jelen idő társadalmi mozgásait, disszonanciáit rögzíti Galgó- czi Erzsébet, Szakonyi Károly, Szabó Pál itteni írása. Utassy József Magyarország című versével indul a haza-nemzet gondolatkörben tájékozódó művek sora. A kötet itt valóban jó szolgálatot tesz az olvasói, netán az irodalmi szemlélet formálásának. Nagy László, Ágh István, Kálnoky László, Cseres Tibor, Illyés Gyula, Csanádi Imre, Csoóri Sándor, Vas István, Váci Mihály nevéről fontos, hogy hovatartozásáról töprengve is tudjon a holnap felnőtt olvasója. Ahogy a történelmi idő, a fizikai idő érzékelésének képességét is kikezdte bennünk ez a kor. Időélményünk árnyaltabb, mélyebb megélésére késztet bennünket Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Áprily Lajos Kivívott békesség cím alatt közölt verse és Ottlik Géza novellája. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényének apját idéző részlete is méltán került az asszonyi teremtőerőnek emléket állító lllyés-vers mellé. Az „idő lebírásának” megfogalmazatlanul is benne élő parancsa űzi a kudarcok ellenére is újabb vállalkozásokra hajlandó férfit, akit Sütő apjában ismert meg. A teremtő dinamizmus birtokosa ő; a termékeny nyugalomé, a megállapodottságé pedig az Illyés által megidézett asszonyalak. A kötet előző részei összességükben jól szer- kesztettségükkel a válogatót dicsérik, a legutolsó, az ifjúságtematikába illeszkedő írások fejezete azonban igen egyenetlen. Nem elég indokolt Tamás Menyhért, Sólymos Ida, Garai Gábor, Tóth Eszter, Baranyi Ferencversének kötetbe kerülése. E versek ugyanis jóval alatta maradnak a mellettük szereplő Nagy László, Illyés Gyula ifjúságversének, illetve a Németh-esszé színvonalának. Körültekintőbb munkával bizonyára értékesebb műveket is találhatott volna Tóth Emőke, akár a fiatalabb nemzedékek körében is. Erénye viszont a gyűjteménynek, hogy gondozója egységben szemléli a magyar irodalmat térbeli és időbeli kiterjedésében egyaránt. Kitekint ugyanis a határainkon túli magyar irodalomra,szerepelteti a romániait, a jugoszláviait és a szlovákiait. S mikor anyagát választja — ha nem is mindig kellő körültekintéssel és következetességgel —, odafigyel az újabban érkező nemzedékekre is. Irodalmi antológiának rendhagyó a Tóth Emőke szerkesztette gyűjtemény: az irodalmi mellett bőségesen tartalmaz képzőművészeti anyagot is; csatlakozik ezáltal az új általános iskolai irodalom tankönyvek eddiginél komplexebb esztétikai nevelés koncepciójához. Tóth Emőke egy-egy művükkel a legutóbbi évtizedek magyar képzőművészetének reprezentatív képviselőit vonultatja fel. Itt a válogatásban az irodalmi és képzőművészeti alkotásokban fellelhető tematikus összefüggések vezették, így a festő vagy a szobrász művei többnyire az illusztráció szerepét töltik be a versek és a novellák mellett. Az érdeklődőbb és felkészültebb tanulókat azonban az esztétikai megismerésben jóval messzebbre vezetné, ha többször megmutatná azt is, ami alkotáslélektani szempontból, s ami a stílusban, szemléletben közös a képzőművészetben és az irodalomban; annál is inkább, mert hasonló kísérletektől maguk az új általános iskolai irodalom tankönyvek szerzői sem riadnak vissza. Az antológia a tizenegy-tizennégy évesek kezébe való, nem mindegy tehát az sem, hogy a benne található művek milyen életanyagot közvetítenek. Rokonszenves az antológia szerkesztőjének az a vonása, hogy nem hagyja ki a válogatásból az olyan műveket, amelyek nehezen illeszthetők bele a naiv gyermeki szemléletnek diktált idealizált világképbe. Sokuknak szokatlan lehet az a közeg, amelyről Sánta Ferenc Téli virágzás című elbeszélése ad hírt, s az érzékenyebb olvasót bizonyosan szíven érinti az a mértéktelen emberi gonoszság, amelyet Szabó István éppen egy kisgyermek anyjában mutat meg. Szabó Pál és Galgóczi Erzsébet írása pedig az ötvenes évek történelmének megismerését készítheti elő. Az itt közölt irodalom — mivel az antológia iskolai segédkönyv — nem maradhat pusztán esztétikai funkciók beteljesítője, emellett cseppet sem mellékes, történelmi és létszemléletet formáló, szociális s még ennél is több irányú érzékenységet élesítő ismeretanyagot kell élménnyé váltania; s ez utóbbi követelmény mellett Tóth Emőke mindvégig kitartott. Méltán ajánlhatjuk tehát munkáját valamennyi általános iskolás és tanára figyelmébe. DOBOZI ESZTER EGY ÉLET TÖRVÉNYE Kállai Gyula memoár-kötetéről Az MSZMP 25 éve című tudományos ülésszakon Pach Zsigmond Pál, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Történettudományi Intézet igazgatója, a szocialista megújulás és a társadalomtudományok kapcsolatairól tartott előadást. A jelenkor történetírásáról is szólva, bíráló hangon állapította meg, hogy bár a közelmúlt történelme iránt megnövekedett az érdeklődés társadalmunkban, az utóbbi években mégis kevesebb lett a publikációk száma a kortörténetírás tárgyköréből. Ennek következményeként olyan helyzet kezd előállni — állapította meg azAkadé- mia alelnöke — hogy a történészek számára feltett kérdésekre a regényírók, a filmrendezők, az emlékiratírók adnak feleleteket, és ugyanakkor a historikusok forráskutatásokon nyugvó sokoldalú elemzésével még alig találkozunk. A jelenkor-történetírás hiányosságainak,ellentmondásosságának megvannak a maga objektív és szubjektív okai, amelyeket — véleményünk szerint — még egy akadémiai megnyilatkozás sem képes megszüntetni. A levéltári kutatás 92
