Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Kimeríthetetlen tartalék (Beszélgetés Vedres Ferenccel, a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet elnökével)
ott voltak azonban a régebben alakult kis csoportok elhanyagolt közös területei, továbbá a művelésből a legkülönbözőbb okok miatt kivont, a faluról elmenekült parasztok elcsapott földjei, parlagterületek, állami tartalékingatlanok, ezekkel kellett manipulálnunk, oly módon, hogy a tagsági területekhez ne kelljen hozzányúlnunk. Sőt még azokat a tagokat is igyekeztünk birtokhoz juttatni, akik csak kevés vagy semennyi földterülettel nem rendelkeztek. Ma már mosolyognivalóan szűkösek voltak az adminisztráció feltételei. Eleinte a tanácsházán három szakszövetkezetnek volt egyetlen kis irodahelyisége, benne egy kecskelábú asztal, egy lóca, egy kicsi asztal, meg talán egy szék. A szobát egy hónap múlva már csak a Jonathán birtokolta, dacára annak, hogy a három szövetkezetnek is elegendő volt, hiszen a bizonylati és a kiadási tömbön, meg a tagnyilvántartón kívül akkor másra nem is volt szükségünk. Legutóbb hallottam, hogy a kecskelábú asztal még hányódik valahol, el fogjuk helyezni a helytörténeti múzeumunkban. Folytattuk a szőlőtelepítést. A második évben 70 holdon, a harmadik évben 24 holdon ültettük ki a vesszőket, de ekkor már művelni kellett az első és a második évben ültetett szőlősorokat is. Nem győzöm hangsúlyozni: mennyire létkérdés volt az, hogy teljes értékű munkát végezzünk, mert állami támogatás híján csak magunkban bízhattunk. A szubvenciót a tsz-ek kapták, jó üzletté vált a telepítés, aminek következményeként az évtized vége felé húszezer hektárt kellett kiselejtezni a megyében. Közös szántóföldből is volt egy kevés. Kaptuk a tervszámot a megyétől: miből mennyit vessünk. Sok dicsekednivalónk ezzel az üzemággal nem volt, babunk például akkor „termett”, amikor nem vetettük el, mivelhogy így megmaradt a vetőmag. A szakszövetkezeteket illető hivatalos állami megítélés nem volt mentes egy sereg következetlenségtől. Szemléletüket sokan ideológiai alapokra helyezték, s bennünk látták a magángazdálkodói viszonyok újratermelődésének a melegágyát. Sok hivatal átmeneti megoldásnak tekintette ezt a formát. Csakhogy az életrevalóságot a szocialista szférában is mindinkább bebizonyítottuk, s így fokról fokra oldódtak a méltánytalanságok. Ez egészen apró dolgokban is megnyilvánult. Például: a közöshöz való hozzájárulást mindjárt a termény átadásánál levonták. Ebből nem engedtünk. Ám voltak ott egyéni termelők is, azaz nem szakszövetkezeti tagok, ahol az átadás zajlott, s azok megkapták a teljes összeget. Ha csak látszat szerint is, de a tagság hátrányos helyzetben érezte magát, ezért a mozgalomnak sikerült kiverekedni, hogy a szakszövetkezeti tagok kapjanak a terményükért 10 százalékos felárat. így aztán helyrebillent a dolog, amit a szakszövetkezeti közös elvett, azt az állam visszadta. 1962-ben volt a Jonathánnak elnöke, agronómusa, főkönyvelője és pénztárosa. A következő évben már függetlenített brigádvezetőt is alkalmaztunk. Ugyancsak ebben az időben kezdtünk állandó alkalmazottakat foglalkoztatni, s megvettük az első traktort. 1964-ben megvetettük az állattenyésztő telep alapját, s rögtön egy száz férőhelyes sertéshizlaldát állítottunk üzembe. Márcsak azért is, mert abban az évben Kiskunmajsa község a reá kirótt szerződéses tervét nem tudta teljesíteni : 600 hízó helyett alig 400- at sikerült csak felvásárolni. Az arányok érzékeltetése végett említem: Kiskunmajsa tavaly is, az idén is 30 ezer sertést ad át az állami és a szövetkezeti felvásárlásnak. Jómagam az örökölt egy hold szőlőterülettel tagként léptem be, de mint főkönyvelő alkalmazottként dolgoztam. A tagsági viszonyom 1963 után is fennmaradt, engem azonban az élet Kiskőrösre, az FJK élére szólított. Pár év múltán felvetődött — nem bennem, inkább másokban —a Kiskőrösre való költözés gondolata, én azonban Kiskun- majsáról akkor már végképp nem akartam mozdulni. Á járási központnál eltöltött négy év sok-sok tanulsággal szolgált számomra. Irányításunk alá tartozott húszezer holdnyi szőlő, köztes gyümölcsfákkal, melyeken évente 54
