Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Tatarozgatunk

ez egyik napról a másikra nem változtat. Abból, hogy olcsóbb és könnyebb lett tatarozni, mint építkezni, odalent csak annyit éreznek, hogy ,,az OTP megnehezítette a házépítést..

Megérett a helyzet

Ha 1973-ban, az újonnan megvásárolt házunkat azon nyomban lebontjuk, és építünk a helyébe, nekünk is tisztességes kölcsönt ad az OTP. Csakhogy mi nem akartunk építkezni. Mert — fontossági sorrend nélkül — nem volt rokonság, aki kétkezi munkával segít. Munkánk mellett nem akartunk négy-hat évig ilyen gondot a nyakunkba venni. Az újház bűvöletbe nem estünk bele. Sőt, olyan ósdi, elmaradott szemléletünk volt, hogy nekünk éppen ez a régi, ócska parasztház tetszett.

A legfontosabb — állagmegóvási — munkálatokat tehát „önerőből” kellett megoldani. Olyan tempóban, ahogyan összegyűlt rá a pénz.

1973: A ház megvétele, ereszcsatorna csináltatása a hátsó falnál. (A házat részletre és kölcsönökből vettük.) Adósság törlesztése.

1974: Adósság törlesztése.

1975: Adósság törlesztése. A ház hátsó falának bevakolása.

1976: A korhadt szarufák és tetőlécek kicserélése, a törött és repedt cserepek kiváltása.

1977: Az udvaron levő kerekes kút kitisztíttatása, rendbehozatala (ki-be dőlt a káva), hidrofor vásárlása, hogy bent, a lakásban folyjon a víz. (A vízvezeték már bent volt, csak a faluban a víz kevés, napi egy-két órára elegendő.)

1978: A fészer helyén garázs építése.

1979—1980: Pénzgyűjtés a belső tatarozásra.

1981: Teljes belső tatarozás.

1973-ban, amikor a házat megvettük (első, önálló lakásunk lett ez, tíz évi házasság és ugyanannyi évi közös albérlet után) a lehető legolcsóbb és leggyorsabb módját választottuk a honfoglalásnak: kimeszeltük a falakat, és felsikáltuk a padlót. A szobákban, a konyhában, a fürdőszobában, a tornácon a vakolat azóta is mállik. Mindig más és más színű falrészlet bukkan elő. Van már kék mintás falrészünk, sárga, zöld, barna, kék, bordó, szürke, aszerint, melyik lakó kedvenc színrétege bukkan elő éppen. Házunk építőjét-tulajdonosát 1946-ban kitelepítették a svábok lakta faluból. Helyére egy Erdélyből idekerült család költözött. A férfi tanácsi tisztviselő volt, felesége háztartásbeli. Két gyereket neveltek-iskoláztattak. Egy fizetésből élt a négytagú család, kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy az ingyen kapott házzal törődjenek. Mivel a férfit ide-oda helyezték, a házat többször is kiadták, bérlőknek. Akik ugyan miért is költöttek volna a más házára? Negyven év pedig tatarozás és felújítás nélkül sok egy háznak. A vakolatmállás — a különböző festékrétegek előbukkanása — végső figyelmeztetés: sürgősen alapos gyógyításra szorul.

Nemcsak a vakolat ment tönkre. A villanyvezetékek lógnak és ráznak, nem bírják a terhelést. Ha bekapcsol a hidrofor, le kell oltanunk minden villanyt. Ha kávét akarok főzni, úgyszintén. A vasalót csak nappal használhatom, amikor egyetlen villany- körte sem ég. (De vasalni, s közben kávét is főzni már nem lehet.) A csapok csöpögnek, az ajtók, ablakok nem záródnak rendesen. A fürdőszoba fala meszelt, alja beton. A konyha fala meszelt, földjét korhadt hajópadló borítja. Mindkettőt nehéz tisztán tartani.

A főváros agglomerációs övezetében, úgynevezett kiemelt településen lakunk. Ilyen helyen az OTP százezer forint tatarozási kölcsönt ad, maximálisan 15 évre, évi kétszázalékos kamatra, vagyis, nagyon előnyös feltételekkel.

34