Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Grezsa Ferenc: A Tanútól az „új Tanú”-ig

Az első Tanú-számok anyagát a Kisebbségben integrálta — úgy ahogy — magába, a következőét egy másik tanulmány, a Szekfű Gyula. 1939. augusztus 7-én jelenti be Németh Gulyás Pálnak egy új Tanú-szám összeállítását. „Néma esztendőkre” címmel, azaz új Bach-korszakra utalón jelennék meg, a Kisebbségben „visszametszés”-prog- ramjának módosításával és pontosításával, az egyes műfajokra való adaptálás szándékával. Tartalmát e fejezetek foglalnák össze: Magyar- és Habsburg-katolicizmus; Kelet - Európa; Magyar szocializmus; A magyar történet alapkérdései. A vállalkozás anyagi bázisát azonban — mint a Németh—Gulyás levelezésből kitűnik — nem sikerült megteremteni, Németh Ella és Tóth László ezirányú tárgyalásai eredménytelenül végződnek. így jön kapóra az írónak a Magyar Élet folyóirat szerkesztőinek 1940. januári fölkérése: ismertesse lapjukban a Szekfű-szerkesztette Mi a magyarl című nem- zetkarakterológiai tárgyú tanulmánykötetet. A polémiából Szekfű egész életművét mérlegre tevő könyv kerekedik, amely az elvetélt Tanú-számok történeti anyagát is magába asszimilálja. Egyszersmind alkalmat ad bizonyos — a Kisebbségben körüli vitákból levont — tanulságok érvényesítésére, sőt korrekciókra is. „A faji gondolatra kell hát felesküdnünk? Ha a faj embertani fogalom: nem. Ha erkölcsi: igen”—olvassuk a tanulmányban. Nem a specifikum,a kirekesztő különbözés a lényeges már e magyarság definícióban, hanem hogya nemzet az általános emberi foglalata. A mitikus terminológiát is racionalizálja: a,.mélymagyarság” helyébe most lép a kelet-európai helyzet- és sors- közösség-tudat, a „hígmagyarság” metaforáját most váltja föl a neobarokk középosztályi álkultúra pontosabb megnevezése, a történeti gyökerű Habsburg-német orientáció bírálata. A mű az ellenforradalmi korszak szellemiségének pazar kritikája, ugyanakkor egy nagyvonalú, a kuruc—labanc elfogultságokon felülemelkedő, modern magyar történet vázlata.

Az eseménytörténet tanulsága, hogy az „új Tanú” — az életmű kárára — jobbára mint terv rekedt meg a Kisebbségben és a Szekfű-tanulmány burkában, így az írói gondolkodás önálló és független orgánum híján nem tudott benne oly harmonikusan, rendszert képzőn kibontakozni, mint a „régi Tanú”-ban. (Hasonló sorsra jut az ekkortájt támadt írói publicisztika is: Téli hadjárat címmel a Tanú-könyvtár második — és utolsó — köteteként 1940 nyarán Kecskeméten lát napvilágot. Az itt közölt cikkeket később az író a Kisebbségben négy köteténekvalamelyikébe osztja be.) Ennél is fontosabb azonban, hogy az adatok nyilvánvalóvá teszik a Tanú és a Kisebbségben között a folytonosságot. (Az irodalom-történetírás az egykorú kritika nyomán általában a törést, a megszakítottságot hangsúlyozza a harmincas évek végén Németh László írói pályáján, a Kisebbségbent kivételnek, rendhagyó esetnek állítva be.) Változik ugyan alkotói szemlélet és korszak, módosul az írói vállalkozás programja és közege, a Kisebbség- ben nel (és ennek tisztultabb képletével: a Sz ekfű Gyulával) Németh célja a Tanú to- vábbírása.

A folytonosság tételét bizonyítják mindenekelőtt a Tanú utáni vákuumban keletkezett munkák: a VII. Gergely, a Kocsik szeptemberben, A medve utcai polgári és a Berzsenyi. Németh a Negyven évben hattyúdaloknak nevezi őket: még egyszer felidézik a Tanú varázslatát, de már előlegezik a Kisebbségben látásmódját is. A monográfia hősénekábrázolásában az író lírájára lelünk. „Most már én is itt ülök Niklámon, s bajom gyógyíthatatlanabb s dühöm tehetetlenebb, hisz magamban hordom Kölcseymet” — olvassuk a Homályból homályba önéletrajzi vallomásában. Kölcsey alakja is önarckép: a Tanút szerző Némethé, — miképp Berzsenyié, a Tanúból kihulló íróé. Németh önnön esetén fogalmazza meg a korából kirekedt s magányában eltokosodó író sorsképét és mitikus tipológiáját; a „mélymagyarság” látomásához — amely mindenekelőtt a Tanú kudarcából táplálkozó személyes tapasztalat — a Kisebbségben írásakor már csak az analógiákat akarja megkeresni. A drámában is a „Tanú-birodalom” elvesztése a tragi78