Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

modern ideológiát adni a középosztálynak.” Olyan ideológiát, „mely egy szabad fejlődésé', becsületesen demokratikus, szociálisan egészséges magyar jövő összes szellemi fegyverét egyesíti.”5 Az Aurórából két, az Élet és Irodalomból hét szám jelent meg. Az utolsó szám kivételével Szabó Dezső mindig talált munkatársakat, kiadványaiba — többek között — Laczkó Géza, Kállay Miklós és Féja Géza is írt. Nem így 1929-ben a Kritikai Füzetek idején. Szabó Dezső ekkor már az ellenzék részéről sem számíthat komoly segítségre (az előző év őszén az Előőrssel is szakított), így azután a Kritikai Füzetek bői mindössze két szám jelent meg. Az Előszóban Szabó Dezső még bátran jelenti ki, hogy „Ezekben az időről-időre megjelenő füzetekben a magyar élet különböző jelenségeit fogom vizsgálat alá venni .. .”6, ám mindössze két jelentős, ha úgy tetszik botrányos írása támasztja alá magabiztos Ígéreteit. Az első füzet Babits-ellenes pamfletje és Az út — előre című írás, amelyben Szabó Dezső a Bethlen-rezsim politikáját támadja. (Németh László jól ismeri Szabó Dezső folyóiratait, s — miként látni fogjuk — negatív, elkerülendő esetként gondolkodik róluk.)

A Tanú előzményeként említhetjük még azt a jelentős kitörési kísérletet, melyet Szabó Lőrinc vezetett. 1927-ben Sárközi Györggyel hat számot megért folyóiratot szerkeszt Pandora címen. A Pandora a Nyugat ellen lép fel. Nemcsak annak esztétikája, hanem első embere: Babits Mihály ellen is.

NÉMETH LÁSZLÓ ÚTJA A TANÚ HOZ. A VIRTUÁLIS ÚJ NEMZEDÉK SZELLEMI VEZÉREKÉNT

Németh László írói és közéleti tevékenységét a huszas évek közepétől kezdődően igen erős szereptudat befolyásolja, illetőleg határozza meg. Ezt mutatja az Osvátnak címzett híres levele, benne a valóban sorsdöntő felismerés: nem szépíró, hanem a magyarszellemi erőkorganizátora kíván lenni. A 30-as évek elején mind sürgetőbb feladatként szabja ki magának, hogy megírja önéletrajzát. Pontosabban: nem is életének rajzát, történetét, hanem „egy vállalkozás történetét”, „az első szemhunyorgató mozdulattól ... a sorsdöntő szerepvállalásig.”7, azaz: a Tanú megszületéséig. A mű 1934-ben el is készül. Címe: Ember és szerep.

Gulyás Pál finom ráhangolódással veszi észre már a korai, 1926-ban írt Móricz- esszében a később is oly jellegzetes és mindinkább felerősödő kritikai magatartás fő jellegzetességét Némethnél: a vállalkozást, az alkat és szerep kapcsolatát, az „etikai mérleg”-et s a készséget a „hoppot kiáltás”-ra.8 A 20-as és 30-as évek fordulóján az egyetlen igazi kérdés Németh László számára, hogy a korán felismert „organizátori” szerepének és elhivatottságának gyakorlására hol nyílik megfelelő tér. A hivatalos Magyarországgal és Osváték Magyarországával szemben a „harmadik Magyarországot” keresi, s mint kritikus ezt a — valójában így nem létező — szellemi közeget kívánja a felszínre hozni. Az 1931-es tavaszi Nyugat-beli cikksorozatában ennek a harmadik Magyarországnak a körvonalazódását, az új nemzedék csatasorba állítását szeretné látni.

Németh Lászlót, a fiatal, rendkívüli tehetségű kritikust 1927 őszén munkatársának hívja a Nyugat, a Napkelet, de a Magyar Szemle is. Tulajdonképpen egyik lap sem ideális terep a számára, tehát a legkisebb ellenállást sejtető Napkeletet választja. Mi a fő célja itt? A munkatársi gárda felfrissítése, az ország „rejtett erőinek” felfedezése. Ebből a tervéből persze a Napkeletnél semmi sem lesz, így 1929 őszén a Nyugathoz pártol át. Aztán 1930-ban (a Baumgarten-díj körüli kínos huzavona éve ez) ismét a Napkelet felé orientálódik, majd 1931 tavaszán újra a Nyugatnál van. Világos képlet ez: a helykeresés alapképlete.9 A Nyugatnál ezúttal mint főszereplő lép fel. „Az új nemzedékbe vetett reményeim 1930—31 körül voltak a legfényesebbek” — írja két évvel később.10 „A

65