Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
— Miért, Buckó bácsi? Hiszen hazavisz... — Mert én is mondtam, hogy jobb, ha versenyeznek, mintha hencseregnek.. . Csend... Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... Gulyás Mari februárban szólt, hogy baj van... „Késő!” — mondta az orvos. „Feleségül kéne venni” — súgta a becsületérzet. „Veréb vagy? — kérdezte a szomszéd gazdasági kolléga, akinél azelőtt a leány dolgozott. — Sokat tudnék mondani ezügyben, ha...” Talán mégis elveszi, ha az a mitugrász belügyes főhadnagy, a Mari bátyja, pisztollyal nem fenyegeti. Ha a saját szülei nem tilalmazzák annyira s egy kicsit jobban érdekelt a szíve. .. Aztán egy hétfő reggel telefonáltak, hogy a vérében lelték otthon s elvitte a mentő. . . Amikor visszajött, szemrehányást sem tett.. . Talán újra is kezdte volna ... de a bátyja nem nyugodott... Mondta Mária, a Gyurka felesége, hogy civil nyomozók szaglászkodnak utána s az urának ez nagyon kínos . . . Ettől fogvást örökké láthatatlan szemek szúrták a háta közepét... Buckó bácsi megint hátrakiáltozott: — Ha legalább azokkal a kikopott urakkal másmilyen lett volna ... Az a veresnad- rágos tegezte magát... A nőiknek szépeket mondott. .. Harcolt értük... Igaz, a cigányokért meg másokért is . . . — Mindegy már, Buckó bácsi ... — Tudja milyen sorom volt nékem azelőtt? Három gyermekem pusztult el aprón, orvos nélkül ... A megmaradtak kanászok lettek . . . Lejjebb, mint a házőriző ebek . . . Te, nyálas! Te, koldus! Az anyád rongyos istenit! Velem se különbül ... A katonaságnál kikötöttek, mert visszaszóltam az őrmesternek ... A fronton ez a Kengyel, a maga komája, volt a hadosztályparancsnokom ... Dón ... Nyári sapka, télen, kesztyű nélkül .. . Negyven fok ... A visszavonuláskor meg felgyújtották a bundákkal, melegholmikkal teli raktárakat,.. Hát ezért nem fogtam én maga mellett, megmondom ... Csend ... Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... A gyapotot háromszor vetették az idén, de mind a háromszor lefagyott. Az utolsó vetést tegnapelőtt beretválta le a fagy. Éppen a halott tövek között járkált, amikor az a tollagyalázó újságíró ráköszönt... Igénytelen, szürke fiatalember volt. Kérdezgette a gyapotról. Elvetélt dolognak, sőt véteknek nevezte, és ő, a balga, reáhelyeseit. Kitört belőle a százszor visszanyelt véleménye, hogy ez a föld második Bácska, majdnem félméteres humusszal... Az Isten is kukorica alá teremtette s állattartásra, mert mesz- sze a víz ... A falvakból elfogytak a hentesüzletek ... Elüldözték a közös élére való, hozzáértő parasztokat... Kopasz fejű, nagy orrú kis emberek... ködevők ... megszállottak és janicsárok tették bűnrészessé a földből kinőtt, faluhű kommunistákat is ... Az meg csak bólogatott, reá-reávetett egy lapáttal s így köszönt el az aljas: „Köszönöm szépen, barátom, szervusz!” De azután a majort járta. Politikai vitát provokált a kitelepítettekkel, sumákolt a vezetőkkel... És a mai Zaránd megyei Néplap harmadik oldalát telihányta epével: „A gyapotkirály és barátai!”, „Megcsúfolt munkaverseny Rózsapusztán!”, „Egy osztályidegen mesterkedései!” Buckó bácsit ismét szóra bírta a hallgatása: — Mihez kezd, mondja? — Nem tudom, Buckó bácsi . . . — Valamit pedig csinálni kell, mert leinternálják! — Édesapámék kiléptek a szövetkezetből. Talán otthon maradok . .. — Jobb most az ipari munka. Szólhatok a dobozi üb-elnöknek, beszerzi a fizikai állományba ... Tudja, ez a nyomorult cikk ... Később majd belopják a könyvelésbe ... Oda is való maga, mert nem viadalra született... 25
