Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
A pártiroda ajtajában hangosan vitatkoztak a kifelé jövők . . . — Tizenkilencben, meg a csendőrvilágban jó voltam! — panaszkodott a leváltott Melis magtáros, és fogatlan szájában fájdalmasan visszhangozott aszó. — Negyvennégyben is, Pestre hordani az élelmet, ahol csak négy bordámat törtek el! Földet osztani! Azóta is, mindenkor, ha ingyen-dolgos kell! Tehetek én róla, hogy csak három tótiskolát végeztem .. . Mán hétéves koromban a más kapcája voltam! —S némi reménnyel: — Mit gondoltok elvtársak, hátha Rákosi elvtárs? De a társai elhúzódtak tőle ... A törpe nagyember másnapján Balogh János jelentkezett a személyzetisnél, a bérelszámoló hírmondása nyomán: — Hívatott, Túsz elvtárs! — Én nem hívattam, Balogh szaktárs . . . — Tóth Sándorral, a bérelszámolóval üzent. A décsi nagybérlő miatt, aki állítólag a rokonom volt.. . A személyzetis felkacagott. A világváltozás előtt kocsmáros volt, s azóta nyilasgyanúval le is váltották . . . — Burnyesz-pletyka ez, hallja .. . Tudom én . . . Majd megmosom érte a fejét . . . De, mondja, régen ismeri a miniszter elvtársat? — Ma láttam először! A vörösképű ember pálinkásüveget, ügyes kis poharakat vett elő a káderanyagos páncélszekrényből. Becsukta az ajtót, töltött s koccintva rákacsintott: — No, szervusz, én vagyok az öregebb. Nem a gólya fosott engem se, komám, értem én a csíziót. . . Végtére is, mindegy . . . Régen mondtam, hogy köztünk lenne a helyed . . . Ritka a párttag szakember ... Ha akarod, leszek az egyik ajánlód! De ő csak ennyit dadogott vissza: „Köszönöm, barátom, majd gondolkozom felette.” — S a tornácon megtörölte izzadt homlokát. .. Egy hét múlva Budapestre hívták a hathetes gyapottanfolyamra. Végül azt is három hétbe sűrítették, mert riadózott a tavasz. Annak is fele politikai volt. Nem volt nehéz az „első padba” kerülnie. Az anyagot keményebb koponyákhoz mérték. A hadifogságból hazajussolt jó néhány tucat orosz mondatot,amiért a továris-szakértő is belekarolt. S különben is úgy futott, mint akit a miniszter pártfogol. Még a belügyes titoktartást is felfüggesztették végette, amikor a tanfolyamvezetőtől a munkaerő felől faggatózott, mivel induláskor Gyurkától ezt az útravalót kapta: „Hanem emberekről magad gondoskodj a csodanövényedhez!” A gyapottudós félrevonta, és a fülébe súgta: „Egyelőre a kulákok.s mire felfejlődik a terület,ott lesznek a kitelepített pesti osztályellenségek is. De ez maradjon köztünk!” Nem sokáig kellett „közöttük maradjon”. Hazafelé a fejtágítóról már láthatta is a rendőrök őrizte külön-vagonokat — éjszaka utazott—, és a gazdaságba hintókázva az állomásról az országúton is zsúfolt teherautók kerülték el. Útban Hunyadfalva és Csárdavölgye felé, megtömve emberekkel, bőröndökkel és batyukkal. Szerencsére induláskor nem jussolt belőlük. Csak hunyadfalvi rokonaitól hallotta, mint kényszerítették a szerencsétleneket a ku Iákokká alázott módosabb parasztok nyakába. Istállókba, fú'tetlen kamarákba, állandó rendőri felügyelet mellett. Nem hagyhatták el a falu határát, napnyugta után a „lakásukon” kellett tartózkodniuk s még a bevásárlás idejét is meghatározták nékik. Csak a ritka szerencséseiknek szolgált a „fehéregér”. A népszerű magyarnóta énekes két hét múlva már az Ave Maria-t énekelte a templomi esküvőkön, majd „státusban mulatott” a vízügyes mérnökökkel. Háboríthatatlanságot élvező orvosok rendeztek nagy vacsorákat a nagynevű méltóságosok tegezéséért. Egy-két Bovaryné is feltalálta magát. De az igényesebbek, jobbgyomrúak és szürkébbek vegetáltak az emberi lét alatt, mint a Duce páriái Ignazio Silone világhírű tény- regényében ... 13
