Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt...”)
kemence szája! Lity-loty, kity-koty. A ti lányotoknak akkora csöcse legyen, mint a bugyigás korsó! Úgy megálljon a maguk fejszéjük a nyelibe, mint az én tököm pöcsöm a helibe!... Az Újváry Zoltán által feldolgozott népi színjátékok több variánsa, így pl. a halottas játék, a lakodalmat utánzó jelenet stb. a fallosszal kapcsolatos jelenségek számtalan példáját hozta felszínre, melyek bár jelképesen mégis az emberi lét biológiai szférájára céloznak. A halottas játékok — melyet főként lakodalom és farsang alkalmával játszottak, többek között Balmazújvároson is — lényege, hogy a halottat alakító legény „ravatalra” feküdt, ágyékához kukoricacsövet helyeztek, (de lehetett az imitált fallosz bot, sárgarépa, csutka, tehéntőgy is) majd lepedővel letakarva a közönség elé vitték. A „pap” meglehetősen vaskos halotti beszéde alatt a „halott” mozgatta, „felállította” a fallosz imitációt, s a nézőknek teljesen az lehetett az érzése, hogy a halott pénisze mozog. A falloszra a „siratok” ráborultak, és jajgatva mondták: „Csak ezt sajnálom, csak ezt sajnálom!” A halott „feleségét” alakító szereplő a játék alatt a falioszt többször marokra fogta, sőt gyakran a jelenlevő idősebb asszonyok is meg-megérin- tették. De előfordult olyan variánsa is a játéknak, amikor a magát halottnak tettető letakart legény a pokróc alatt kivette a hímvesszőjét, s a lányok egymás után —a takaró alá tekintve — megnézték a „halottat” és „élő” péniszét. Mindez a felnőttek jelenlétében történt, akik e szokást a nagylánnyá válás eseményének tekintették. A fallosz- mutatás a leányavatás sajátos formájának is tekinthető. Recens hagyományból való példák szerint a fallosszal „ismerkedni” kell a lányoknak. Az alföldi lakodalmak maskurásai kukoricacsövet erősítettek nadrágjukban az ágyékukhoz, és amikor a menyasszonnyal táncoltak, nyomkodták annak a lába közé, a combjához, hogy azt érezze, mintha erekciós férfi nemi szerv lenne. Vecsésen a lakodalomban pl. az operálási jelenetben a beteg nemi szervét, afalloszt az „orvos” „kioperálja”, vagyis a beteget alakító játékos ágyékából egy fallosz nagyságú kolbászt emel ki, és átadja a menyasszonynak, aki beleharap, illetve eszik belőle. A kolbász egészen nyilvánvalóan a fallosz jele. Aligha gondol bárki másra a lakodalom miliőjében, a nászéjszakát megelőző periódusban. A játékok szövegében számos utalás van a párzásra, koituszra: „Addig iparkodjatok, míg kemény a farkatok ... kegyes szüzek ... amely legénynek szüksége van rátok, vonakodás nélkül annak faroljatok. ... Az a lány érzi csak boldognak magát, kinek lábaközit éjjel tapogatják.” „Este mindjárt lefeküdtek... nem tudták, hogy melyi- kőjüknek kell betenni.” „Sokat adtad csecsed a markomba. Mikor kértem tőled, mindig adtál kétszer, nem fogott ki rajtad sem délben, sem este, mikor csak intettem fordultál gerincre.” A folklór legkülönbözőbb területéről idézett fenti néhány megnyilvánulás példázza a szerelmi, szexuális élet egyetemességét, azt a mély és ősi összeszövöttséget, ami a kultúra és a szexuális élet között szükségképpen fennáll. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e megnyilvánulások meghatározott körülmények között, meghatározott célokat szolgálnak. Máskor, más alkalommal, más összefüggésben ezek előadására, bemutatására nem kerülhet sor. S így e jelenségek bizonyos fokig felfoghatók úgy is, mint az emberek természetes adottságaiból, életösztönéből fakadó tobzódó erotika közösség által szentesített levezető szelepei, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a közösségi erkölcs más magatartást várt el tagjaitól a mindennapok sorában. 65
