Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt...”)

kos, de tréfás figyelmeztetés az egymást túlságosan nyaló fiatalok részére a várható következményekre: „Sűrű fingásnak szarás, sűrű csóknak baszás a vige.” „Nehéz nappal ökörnek, iccaka bikának lenni.” — fogalmazódik meg konkrétan a termelés­centrikus paraszti felfogás és gyakorlat. Nem való a legnagyobb mezőgazdasági dolog­időben házasodni, hiszen nehéz nappal a munkában, éjszaka a szexuális életben maxi­mális teljesítményt nyújtani. Mennyi keserű élettapasztalat tükröződik ebben a köz­mondásban: „Ha a szükség bejön az ajtón, a szerelem kiszáll az ablakon.” —vagyis hamar elmúlik a szerelem, ahol folytonos anyagi gondokkal kell küszködni. Számtalan adalékkal gyarapítják, színesítik a szerelmi életről alkotott képet a ragad­ványnevek egyik alcsoportjában található gúnynevek is. Pl. Zungyi Varga László: há­zasságon kívül született, tehát zabi gyerek. Bontó Tóth István: a házassági hagyományt bontotta meg azzal, hogy más faluból nősült. Gunár Gondos István: „hegyesen járt, oszt mindég az asszonyok körül vót, mint a gúnár.” Trózsák Mari: „mindenkivel le­feküdt.” (trózsák = szalmazsák) Bornyú Károly: a hagyomány szerint serdülő korában egy üszőborjúval közösült. Szuka Gyuri: nincs gyereke. Pap Pesta: az első nemzedék­nek a hagyomány szerint a református pap volt a törvénytelen apja. A különböző települések földrajzi neveinek népi etimológiája is feltár jó néhány sze­relmi gyakorlatot tükröző tényt. A nagyszalontai Csóklapos a helyi hagyomány szerint egy csókért cserélt gazdát. A tiszacsegei néphit szerint a Kurvásgát azért kapta a nevét, mert az intéző azon járt a szemrevaló bacsunéhoz. A hortobágyi csárda közelében levő Pinahűtőhalom „onnan kapta a nevit, hogy rígen a nagy hortobágyi vásárokon azok a borjányok, meg mindenféle ilyen szabad nőszemélyek ott intéztik el a dogokat a pász­torokkal.” A találós kérdések között is találunk szép számmal erotikus, sőt vaskos, „obszcén” tartalmú és megfejtésű fejtörőket csakúgy, mint pajzán kétértelműséggel megfogal­mazott, de voltaképpen más megoldásra utaló kérdéseket. Az ilyenfajta találós kérdé­sek feltevésének alkalmai a lakodalom, a különböző társas munkák ideje: így pl.a kuko­ricafosztó, hosszú téli estéken a fonó, a két nembeli fiatalság együttléte. Itt kell meg­jegyeznünk, hogy a különböző társas munkák szokásai, s köztük főként a fonóé, az ifjúság szerelmi életében jelentős szerepet játszott, s nagyon gyakran a fiatalság eroti­kus vágyainak kiélését segítették elő, természetesen a közösség által szabályozott kere­tek között. S ezt szolgálták pl. ezek az erotikus fejtörők is. Virág mondja virágnak, Várja végét világnak. Két vén fának ledö/tit, A megholtnak felköltit. (Vagyis: szerető mondja a szeretőjének, hogy várja meg amíg sötét lesz, az öregek lefeküsznek, s akkor feltámadhat az addig eltitkolt szerelem, de jelentheti ugyanakkor a nemi gerjedelmet, az erekciót is.) Hol a világ közepe? (Ahová a botom szúrom). A világ közepe, mint erotikus szimbólum azonos a nőnek az ölével. „Szeretőm ölébe megyek, / hogy a világ közepén legyek” — mondja a népdal. Hasam a hasadho, tököm a lyukadho, vesszen meg a tököm, ha beléd nem lököm. (Hordó meg a lopó) 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom