Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - MŰHELY - Beke György: Nemzetiségi létfeltételek építése Erdélyben 1944 és 1948 között
hatóan erkölcsi ügyként lógta tel a kivándorlást: felelősnek érezte magát a romániai magyarság egészének létbiztonságáért és szellemi önmegvalósításáért. Nem egyszer emlegetjük a Magyar Dolgozók Szövetségéből kiterebélyesedett Magyar Népi Szövetség reális nemzetiségi politikájának bárom legnagybb vívmányát: az erdélyi és bánsági magyarság népállományának megőrzését, nemzeti intézményeink megtartását és a szabad nemzetiségi szervezkedést — tekint vissza Balogh Edgár 1946. szeptember 1-én. (Két év magyar munkája Groza Péter oldalán.) Az intézmények között nagy gondot fordított az MNSZ az iskolákra. Hiszen ha a demokrácia életképességének és elmélyülésének legjobb fokmérője a nemzetiségi kérdés megoldása — ahogy Kurkó írta — a nemzetiségi létfeltételek egyik legfőbb alkotó eleme az iskola, az oktatás. A Népi Egység majdnem ezer számában legalább ezer írást számolhatnánk össze az anyanyelvű oktatás helyzetéről, kiépüléséről, elvi vezércikkeket és riportokat, rövid híreket és felmérő interjúkat. A négy évfolyam tükrében nagyon sokalapvetőváltoztatást láthatunk a szervezet irányában,vezetőinek felfogásában, de az iskolák iránt tanúsított figyelem, úgy tűnik, végig lankadatlan maradt. Még el se vonult teljesen a háború, még naponta megújuló gond volt a betevő falat és nyomasztó feladat a romok eltakarítása, a munka újraindítása, a bukott fasizmus maradványai még kétségbeesett elszántsággal szerették volna megfojtani a születő demokráciát, de az ocsúdó erdélyi magyarság tekintetét már iskoláira függeszti. Talán itt legnagyobb a pusztulás . . . Schuller Sándor, a sepsiszentgyörgyi református Székely Miklós Kollégium igazgatója 1945. november 7-én, az egy év előtti állapotokra visszatekintve elmondja, hogy a gimnázium felszerelése siralmas állapotba került. Fizikai szertárunk teljesen tönkrement. Természetrajzi gyűjteményünk hiányos. Testedző felszerelésünket elvitték a Maniu-gárdisták. Könyvtárunkból több száz értékes könyv hiányzik. Bútoraink nagy része még nincs pótolva, valamint a villanyvezetékek, égők pótlására is csak most került sor. Egyes megmaradt anyagok toldozgatásán most fáradozik Rácz tanár. Holló Ernő majdnem ugyanekkor, 1945. november 11-én közölte látogatását a Csíkszeredái római katolikus főgimnáziumban. (Minden nehézséget legyőzve megindult Csíkban a magyar nyelvű demokrata tanítás). Egyike volt a legnagyszerűbben összeállított könyvtáraknak. Már belépésünkkor megdöbbenünk: a padlón könyvek, iratok hevernek szertehányva, s az ablakok sincsenek meg. Hiányoznak a kódexek, csaknem teljesen megsemmisült a térképgyűjtemény, hasonlóképpen az országos hírű, Haynald-féle növénygyűjtemény. A lepkegyűjtemény szétszórva,az éremgyűjtemény megcsonkítva. Az állattárban némely állatnak még a bőrét is lehúzták ismeretlen gonosztevők. Van olyan székelyföldi város, ahol se diák, se tanár elegendő ahhoz, hogy megnyílhasson az iskola. Dél-Erdélyben pedig a magyar oktatásnak még nem volt ideje ahhoz, hogy magához térjen: az An- tonescu-rendszer középiskolákat tiltott be, elemik tucatjait morzsolta fel. A nagyenye- di Vita Zsigmond és jó néhány tanártársa akkoriban került internáló táborba. Az iskolaépületeket hadikórházaknak foglalták le. És mégis, például a Magyar Népi Szövetség Csík megyei alakuló gyűlésén —amelyet Brassóban kellett megtartani, mert a prefektus odahaza letartóztatta a küldötteket — egyik téma az iskolák újraindítása volt. Selyem Tamás gyergyószentmiklósi igazgató tanító arról számolt be, hogy a front átvonulása után nyomban hozzálátott az iskola megnyitásához. Kilenc tanerővel — köztük 1 —2 tanítóképzős emberek — rendelkező iskolát szerveztem, és szeptember 26 óta folyik is az iskolázás. A tanerők között van a két Laufer-lány, Bíró László, Grosz Ilonka és két munkaszolgálatos fiatalember. (Feltárulnak a székelység szenvedései a Magyar Népi SzövetségCsík megyei értekezletén. 1944. november 14.) Selyem Tamás panaszosan teszi hozzá, hogy az iskolája jövőjét veszély fenyegeti, az Olteanu-gárda árnyékában működő polgármester közölte vele, hogy az igazgatást át kell adnia az érkező új tanítónak. A polgármesteri fenyegetés nem teljesedett be, 82
