Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - MŰHELY - Bori Imre: Az elveszett illúziók regénye: a Tündérkert

rusnya proverbiumban is kelvén akkori időban: Tarts fiam Kata Gyalu váráért...). Hervadtéban is megörökíti Móricz — a fejedelem szemével látott képben:

„A fejedelem ránézett, s utálta, gyűlölte, hogy olyan buta, mint egy falusi parasztlány, s hogy ez a kéthetes szerelem letépte az arcáról a rózsákat s megfonnyasztotta, a bőre halvány lett, s zsíros, a szája mint egy kibuggyant kis seb, sápadt kövér arcában, szeme alatt törött a bőr, s az egész teste elplattyant, léhogó, érett s töltött, mint a tömött fiatal lúd, eltikkadt, esett. A hátgerincén futkosott a hideg ettől a szerelemkoldustól, aki egészen elvesztette régi magát, hol van az a harmatos üde, nyíló bimbó, aki két hete volt..

A szépség rútsággá változik a Báthory Gábor kezében, főképpen ha ártatlansággal párosult — a Mojzes Kata metafora ezt hivatott bizonyítani. A regény egy önmagában jelentéktelen epizódja ezért válik nagybb fajsúlyúvá, s kap a mondanivalót hordozó jelzések rendszerében kiemelt helyet. Főképpen ha még végig kísérjük utórezgéseit is. Szebeni spleenje mélypontján gondol rá újból:

„— Török Kata — sóhajtott a fejedelem — a kis személy, a szívem kedvese . . . . .. s eszébe villant a Kamuthyné almavirág szépségű arca: ugyan megellett-é ... de hogy? hiszen még nincs ideje . . . Úristen: még egy gyerekkihordási idő se telt el, s ekkora felfordulás...”

Menekülőben, útban Várad felé (és a halál elé) pedig meg is látja még, mert saját szemével kell megbizonyosodnia az író elképzelése szerint hogy milyen mérgezett is volt a csókja:

„Egerbegyen mégis beszállt reggelizni. Kamuthy persze nem volt itthon, ez most Bethlen Gábornál van, az áruló, felesége ágyban feküdt, a liliomszépségű kis teremtés nem bírta kiviselni a nagy terhet, elvetette, s élet-halál közt feküdött, a csatlósok, darabontok mesélték, hogy azt mondják, Farkas uram megtaposta a feleségét a fejedelem miatt. . .”

A nagy metamorfózis, a szerelmi érzés fonákjára fordulása Báthory Gábor felébredt fiúszerelmét is előhozza, mintegy annak jeleként, hogy értéktudata a szerelemben is megbicsaklott, és pánszexualitása mintegy itt tetőzött. Ez is epizód,s a szerelem és a halál tömény drámája is. Szilassy Pál ifjú hajdú iránt ébred fel benne ez az érzés. S mily jellemző, arról a fiúról van szó, aki Szeben elfoglalása után lép Kereki Feri helyébe. Van jelképi jelentése is ennek, mert emlékeznünk kell, hogy Kereki Feri vezette a fejedelem szerelmi sikereinek a lajstromát. S mert Kereki Feri elesett, „vele temették a listát” is. Ám az sem véletlen, hogy egy Nagy Sándorral való példázat után következik be az aberráció a Szeben elfoglalása után nyomban. Mert a Nagy Sándor-analógiában a homoszexualitás motívuma is benne van.

Akibe beleszeret, „gyönyörű, tizenhat éves fiú volt, magas, vállas, rózsás arcú”:

„Odament hozzá. Vállára tette a kezét, a nyakára fonta a tenyerét; olyan volt, mint egy lány, de nagy és frissen sarjadt, gyönyörűen férfias. Olyan közel hajlott hozzá, szinte érintette az arcát, a fiú drága komolyan állta.

Valami vágy, testi kívánság gerjedezett a fejedelemben, nem volt ura, mintha magános életében most rátalált volna valamire, amit olyan nagyon áhított, öreg érzés gyulladt ki benne, öreg embernek ifjú fiában megnyugvó érzése, a szeméből könnycsepp lobbant elő, s megcsókolta a fiút.

Csak alig érintette meg ajkával annak puskaporszagú hamvas arcát, de tűzfolyamok folytak el testében, s csak annyit mondott:

— Maradj itt, te leszel az én fiam Kereki Feri helyett.

A fiú nem szólt, zavarban volt, s óvatosan kiment.

A fejedelem nem értette, miért megy el, és nem mert neki szólni, és féltékenység gyűrűje gyúlt benne, és a keze kardja felé villant, hogy a vakul fellobbanó idegen érzés75