Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - MŰHELY - Bori Imre: Az elveszett illúziók regénye: a Tündérkert
előzményei nélkül. A Török Katával eltöltött szerelmes délutánt követően hangzik el, nem csoda tehát, hogy Móricz, kitűnő leleménnyel, ennek az erotikus élménynek a magjából szökteti szárba, s virágoztatja ki hősének „látomását”, ugyanis finom analógiával egy a Magyar Népköltési Gyűjteményből, vagy a Vadrózsákból ismert négysoros népdalra utal, amelyben a rátartiság dicsekszik a szerelmi sikerrel („Bíró fia vagyok, Senkitől nem tartok! Lovam a papné. Nyergem a mesterné. Hozz bort, csaplárosné!). Nem csoda tehát, hogy a legáltalánosabb ítélete is tartalmaz erotikus képzetet: „Erdély egy nagy szekér, tele kanpajtásokkal, s lotyókkal s rimákkal . . .” A lefokozás lépesein haladunk tehát, hiszen alakulásról van szó. Egy képzet a szemünk előtt ürül ki, veszik el: az ember, aki ama „nagy szekéren” látja magát ülni s haladni, az nem juthat el a „tündérországig”, hacsak az emlegetett lotyók és rimák valami csoda folytán nem változnak Tündér Ilonákká. De a Tündér Ilonák is lotyókká degradálódnak a Báthory Gábor érintésére, mint majd látni fogjuk. Akár színét, akár visszáját nézzük is tehát ennek az ön- és ország-szemléletnek, igazat kell adnunk Németh Lászlónak, aki azt írta, hogy „az Erdély. . . túlságos metafizikamentesnek örökít meg egy népet”. Nem bizonyos azonban, hogy a metafizika hiányáról van szó, hiszen a ,,tündérkert”-képzet lényegében a metafizika szférájába helyezhető, s metafizikusnak kellene tartanunk az embert is, aki gondolatát melengeti. A metafizikamentesség benyomása sokkal inkább abból adódik, hogy a regény főhőse képtelen megőrizni a képzet metafizikus jellegét. Áhítata igen gyorsan politikai frázissá válik, majd nem csupán materializálódik, hanem vulgarizálódik is. A spiritualizmusra nem hajló hőssel van dolgunk, ennek azonban kétségtelenül Móricz Zsigmond is oka, mert Báthory Gábor gondolatai megmaradnak a kinyilatkoztatás szintjén, gondolkodásának nem tudta szerves részévé tenni. Inkább indulatainak gőzei csapódnak le a mondatokban, nem pedig intellektualizmusának a párlatai kondenzálódnak bennük. Mert Móricz nem tartja okos embernek hősét, amit az is bizonyít, hogy a Tündérkert lapjain Bethlen Gábornak az író a kommentáló-magyarázó szerepet adta: amit Báthory Gábor mond és cselekszik, azt rendre Bethlen Gábornak kell megmagyarázni — magának Báthory Gábornak is. Móricz Zsigmond mitnegy az olvasók szeme előtt semmisíti meg hősét azzal, hogy megmutatja eszméinek, politikai elképzeléseinek fölöttébb problematikus, erkölcsi és eszmei fedezet nélkül való voltát. Fontos ezt tudnunk, mert az emberre már jobban jellemző síkokon is a Túri Daniban vagy a Kerek Ferkóban még értéknek tudott és tartott tulajdonságok árfolyamcsökkenésének a tényét ragadja meg. Az első bekezdésekben ugyan mintha az író maradéktalan rokonszenvét élvezné Báthory Gábor. Neveltetésének rövid foglalata (Első könyv, 2. fejezet) egy Kerek Ferkó paraszti-pásztori „iskoláztatására” emlékeztet például. A fejedelem szeretett lovászaival, legényeivel lenni, közöttük volt ő „igazán itthon s első ember”!: „Köztük nőtt, effajta emberek között Ecseden, ahova a nagybátyja mint árvafiút hozatta; minden nevelése a vitézek közt folyt. Velük versenyt tudott lovat csutakolni, udvart seperni, trágyát kihányni, elé adni, fegyvert tisztogatni, lovat, ebet tanítani, vadászni, halászni, solymászni, csónakot faragni, ostort fonni, dárdát vetni, s vasököllel szörnyen verekedni . .. Köztük tanulta a meséket, nótákat, a tündérhistóriákat s babonákat, tőlük szíttá be az ősvilág igéit. ..” Ez utóbbiak hordozzák a „keleti úr Attila-álma” képzetét is, ami azonban inkább a részeg ember hagymázas képzelgése, mint realitásokkal bíró eszme. Ha az előbb a Kerek Ferkó-analógiára hivatkoztunk, e „keleti álommal” kapcsolatban Túri Danira kell mutatnunk, akinek jellemzésekor már felhasználta a napkelet-képzetet, s az „Árpád daliái” kifejezést. Báthory Gáborban a következőképpen leli fel ezeket: „Akeleti úr Attila-álma burjánzott fel benn: lóháton ülni s végigrepülni a rongy embervilág rakott hátán ... A napkeleti urak gőgje és vére buzdult föl benne, ilyen harcos 72
