Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Elnökök és emberek
BEKE GYÖRGY ELNÖKÖK ÉS EMBEREK Zsellérház, zsuptetős, paticsfalú, oldalán vaksi ablak, előtte alacsony ajtó. Valamikor minden harmadik-negyedik ház ilyen félszeg emberi otthon volt Pálfalván. Ezt az egyet szándékosan őrzik a jelennek és a jövőnek. Egyféle helyi múzeumként, egykorú berendezésével; legszükségesebb bútordarabok, meztelenre vetkőzetett szegényélet nyomai. Aki átlépte e ház küszöbét, annak meg kellett görbülnie. A lélek nem görbül-e meg idővel az örökös hajlongástól a szegénység ajtókerete előtt? Nem gyűl-e fel benne gyűlölet, bosszú? Sebők Gyula háza volt ez a múzeum-viskó. Átellenben laktak Zidaruék. Azon a másik oldalon kastélyok. Pálfalván mindig voltak kastélyok, és mindig lázadtak a kastélyok ellen. A falu határában folyik el a Szamos, földje jó termő, és közel a város, „kakas- kukorékolásnyi” távolságban Szatmár. Első feljegyzés a településről egy tiltakozás: a lakosság méltatlankodik Meggyesi Simon bán fiainak hatalmaskodása ellen. A tiltakozás kelte 1379 ... Húsz év múlva Dobrachy Pálé a falu. Ekkor szerepel a neve először Pálfalvaként... Aztán a Darahy-családé, majd Szatmár várának tartozéka ... Táboroztak itt Rákóczi kurucai, itt volt a fő szállásuk, a Szamos-part füzeseiből előszáguldva ostromolták meg Szatmárt... Az Eötvös, Szeleczky, Szőgyéni famíliák váltják egymást a birtoklásban. Hosszú ideig leggazdagabbak a Teleki grófok. A két ma álló kastély utolsó gazdái: Horváth György dr. és De Gerando Félix gróf, illetve Ilié Barbu volt főispán, aki a De Gerando-birtokot a harmincas években megvásárolta. Zsellérek családfái legfennebb két-három nemzedékre vezethetők vissza az időben, vagy ennyire sem. Ezekben az apró viskókban a születésnél és halálnál jobban számon tartották a szökéseket és az idetelepítéseket. Szöktek a jobbágyok és hoztak a birtokosok kertészeket, cselédeket. Sebők Gyula 1925-ben került Pálfalvára, alig két-három esztendős korában. Nagykárolyban született, apja kertész volt. Horváthék telepítették ide. Horváth György dr. kétszáz holdnyi birtokára, illetve a kastélyba került belső cselédnek 16 éves korában Batizról Crisan Mária, akiből hamarosan Zidaruné lett. Mindenes cseléd a férje is, ugyancsak Horváthéknál, eredetileg görög katolikus Higler, a két háború között íratta át a nevét Zidarura. Két gyermekük nőtt fel, Vasile és Doina. Ennyi maradt volna Zidaru Mária életrajza, ha a történelmi vihar nem sodorja el Hor- váthékat, s a feltörő új erők nem találják meg benne pálfalvi képviselőjüket. Legfennebb arra emlékeznének a faluban, hogy derék asszony volt, roppant szorgalmas, éles eszű, s egy ideig — mikor férjének le kellett vágni a lábát — férfiként irányította, védte és alakította a családját. De erre mindenképpen emlékeznének azok, akik ismerték. Faluhelyen régen is — vagyakkor még inkább — észben tartották az emberiség példáit. Zidaru Máriát azonban a változott és változtató idő — a költő-riporter, Geo Bogza hasonlata szerint — a „történelem fénykörébe” emelte. Véletlenül éppen őt? Annyi mindenesetre „egyéni szerencséjéhez” tartozott, hogy Pálfalva szegénysége menekülni akart a százados jobbágyélet, majd a zsellérsors nyomaitól is, és a közös gazdaságban látta ennek az útját. Az országban az egyik legelső termelőszövetkezet itt alakul meg. Siettette őket ebben Szatmár közelsége, ahonnan gyakran kijárhattak az új, ismeretlen út előnyeit, távlatait hévvel és türelmetlenül ismételgető népnevelők. Meg hát a vendégeket is könnyebb volt elhozni, ide, a szomszédba, a virágzó pálfalvi téeszbe. S hogy még jobban virágozhassák Pálfalva, hová külföldi vendégeket is sűrűn elhoztak, és a falu vonzó példa lehessen a környéken a szövetkezetesítésben, előnyök, kedvez38
