Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Gyurkovics Tibor: Országos Hazaffi Vásár, Országmagány, Öreg fodrász dala, Méltatlanságom (versek)
MÉLTATLANSÁGOM Méltatlanságom börtönében utolsó szót emelek méltatlan hogy még méltóan utolsó szót emelhetek Méltatlan volt a szemem alja hogy agyonvertetek miközben fennen feszítettem mint hazafiú köztelek Méltatlan volt orangutánom hogy javában üvölthetek miközben ezüst nyakkendőben Akadémián ültetek Méltatlan volt hogy gyereknek idiótának néztetek míg a szavasincs parlamentben szavazott puffadt testetek Méltatlan volt hogy szerelembe estem és velem estetek miközben konyhaszagú gőzben elnőietlenedtetek Méltatlan volt hogy kilukadtam méltatlan az érszűkület a kétszázezer ötszázhatvan cigaretta is értetek Méltatlan volt a származásom a hontalaj a gyökerek lapátoltátok rám az áron aluli közbecsületet Méltatlan volt a lázadásom miközben kiröhögtetek és suska-muska suttogásban tartottatok mint egy ebet Méltatlan volt az apaságom miközben lelenc-gyerekek csókolták őszrenőtt szakállam kiáltozták: hülye öreg! Méltatlan voltam kúszva-mászva koldulva a szeretetet miközben ti félrefordulva néztétek a tévéteket Méltatlan volt hogy nevetgéltem a sírok között közietek miközben országos gyászomból semmit sem értettetek Méltatlan volt hogy hülyéskedtem s eltakartam a szívemet míg ti a kelkáposzta-csöndben óvatosan böfögtetek Méltatlanságom méltósága akaszt föl az akasztófára mint magyart a Magyarországra ahogy kopját a kopjafára az égbe talppal fölfele már beletört! már nincs hegye! nem tud már megszólalni se! De szégyenem — a szégyene!
