Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Papp Lajos: Úttörő vers 1981-ből, Dizájn, A művésznő ülepe (versek)

kikerüli, süvölt a hasadozó levegő, villanás minden képzet, örvények keverik föl a gondolatokat, fehéredé színek, szóródó érzelmek közt rohanunk, szállong, riadtan verdeső madár, összegyűrt papír: könnyebb az élet, az alkotás ha az útszélre kiáll, onnan integet, zászlócskáit lobogtatja, onnan üzen; lám mennyien várakoznak mindkét oldalon, s az úton egyre többször tűnnek fel véres foltok, hús-rongycsomók.

Stoppos-reményeink tünedeznek.

Vákuum a kitágult tér, felszívja őket, mint a port.

Szívünkben nincs bánat

az összkép lenyűgöző, akár a galaktikák.

DIZÁJN

SZENZÁCIÓ maga a befogadó-terem mindenekelőtt; vízszintesek és függőlegesek, élek-szögek-sarkok kiküszöbölve, mégis csupa vonzó szöglet, meghitt zug, kies fülke. Ezek mind középütt vannak, s aztán alul a mennyezet, odafent van a padló, fejjel-lefelé járnak a LÁTOGATÓK: ez merőben újszerű perspektíva, a megközelítés szempontjából. Világítanak az aranyleveles lámpafák.

Belülről

lehet csak ide bejönni, a nyílászárók leleménye, mind formatervezett, kör- és ovális-, továbbá romboid- sőt, trapezoid-alakúak; aki belül van, annak megadatott, hogy lásson, a bennfentesek örömével heurékázva, hányásig-mámorosan egy megkompolyodott VILÁGREND részeg dimenzióiban. Kívül csak lármázzanak a kívülállók, kirekesztettek, ez a háborítatlan szépség ünnepe, jó a szigetelés, tótágast álló eszmék születését nem zavarja primitív-racionális kétely, kérdés nem merül föl, ALKOTÁSOK villognak fenségesen: eredetien használhatatlan a kőedény asztali készlet, orra buktat a nikkel-króm hintaszék, csupa esztétikum a fényes-fém-pohár, ivásra nem alkalmas, sárga-sárgaréz asztalok-székek-ágyak, gyászfekete gyermekbútor: gyönyörű LÁZADÁS az alantas célszerűség ellen, nagy, nagyon-nagy tettek a komfortba-süppedt emberiség felrázására, im, e tárlóban külön, a művész keze.

Egészen kiszáradt már. Hamarosan LETÖRHETŐ.