Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György N. N. és Cs. L.: két fiatal grafikusművész
MŰVÉSZET N. N. ÉS CS. L: KÉT FIATAL GRAFIKUSMŰVÉSZ Hasonlóság, valamiféle azonosság — ha egyáltalán van — közöttük nem több annál, hogy egy évben születtek (1950), persze nem is egy helyen, hiszen Cs. L. Hódmezővásárhelyt — s így az Alföldet —, N. N. pedig Nagykanizsát — a Dunántúlt — vallhatja szülőhelyének, szülőföldjének. Nemük sem azonos, hiszen Cs. L. férfi, s útja a szegedi tanárképző főiskola magyar-rajz szakos diplomája elnyerése után Kecskemétre vezette, ahol máig munkálkodik tanárként, grafikusként. N. N. — nő, az Iparművészeti Főiskolán tanult, a fővárosban él és grafikusként dolgozik. Fiatalok? Születési dátumuk alapján igen, művészként azonban nem kezdők: haladók. Evekkel ezelőtt indultak el a pályán, annak más-más ágain, grádicsról grádicsra haladva. Cs. L. először színes krétával alföldi tájakat, olajjal expresszív „lelki virágokat” festett, majd áttért a rajzeszközök (ceruzák) szinte kizárólagos használatára. N. N. rajzai után, sőt azok alapján megfestett néhány olajképet is, amelyek igen szoros kapcsolatot tartanak előkép-grafikáikkal. Cs. L. antológia-kiállításokon szerepelt éveken át néhány munkájával; az amatőrségből küzdötte föl magát a „céhbe”, így egyéni tárlatai sorozatába. N. N. szinte végbizonyítványként, majdnem a diplomája mellé nyert alaptagságot s természetesen részt vett— részt vehetett — a céhbeliek kiállításain. N. N. magányos alkotó-ember, nem tartozik csoporthoz, érdekszövetséghez, teamhez; eredményei, sikerei ha vannak is, egyéniek. Cs. L. szüntelen emberi, művészi önállóságra törekvése mellett közösségszerető, közösségteremtő, csoportalakító szándékú. N. N. műveiben „szeretné álmait, vágyait, gyermekkori élményeit megörökíteni, egy érzést, pillanatot, hangulatot, emberi viszonylatokat láthatóvá tenni —vagy éppen szorongásaitól, félelmeitől szabadulni”. N. N. eddigi tollrajzai zöméből kitűnik, hogy a boldogság utáni vágyódás, a beteljesületlenség érzésének megfogalmazása művészeténekfundamentális kérdésköre. Ebből eredően érzékiek, leplezetlenül erotikusak, elfojtott vágyakat is felszínre lökök a rajzai. Önmagáról valló, alanyi rajzművészet ez. Megalkotója Juhász Ferenccel együtt hiheti, hogy „egyszer, konok, kegyetlen próbák után, megismeri majd az igazi törvényt is. És ki is tudja mondani!” Cs. L. elidegenítő elemek használata mellett is lát reményt, megtalálja — ha egyáltalán lehetséges — a szépséget a csupabeton városban is. Noha a környezet és az élet — fák, élőlények, de élőlény maga a táj, a város is — megalázottsága, a kitekert nyakú fák magárahagyottsága, a kerítésbe húzott állatfejek döbbeneté, a közös lepedő-hálóba fogott „birka-emberek” riadalma — mind-mind fölerősödő, egyre groteszkebb figyelmeztetés mindarra, amit József Attila így fogalmazott meg az Eszméletben: „és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”. (Egyébként N. N. = Németh Nelli, Cs. L. = Csáky Lajos.) SÜMEGI GYÖRGY 77
