Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - MŰHELY - Varga Csaba: Létezéstechnika (Széljegyzetek Popper Péter A belső utak könyve című művéről)

is tanítani kell, hogy egyszerű tárgyat pontosan megfigyeljen vagy ne fecsegjen feleslegesen és énkimerítően. Csakhogy erre az alapképzésre is szükség van, a kvalifikált értelmiség körében is. Számos tréninggyakorlat tűnik primitívnek, de ha egyszer ilyen primitívek vagyunk?

A modern ember általában nem szuverén személyiség, többnyire még személyiséglátszat sem. Az individualitás nem azonos a szuverenitással. Csakhogy ebből nem az következik, hogy a hiba az emberben van, s a világ tökéletes, ám azt sem akarom sugallni, hogy a világ abszolút tökéletlen, bezzeg az ember csodás lény. Ám Poppernek abban igaza van, noha ezt tételesen nem fogalmazza meg, hogy nem lehet olyan emberellenes kor, amikor az egyén ne tudna valamit változtatni helyzetén és belső nyomorúságán. A konkrét ember sohasem függ teljesen társadalmától. De azzal én sem értek egyet, amit viszont a szerző kijelent: nem a világot kell vádolnunk, mert az hiábavaló, hanem inkább önmagunkat kell alakítani. Ez úgy értendő, hogy a világon ne változtassunk? Mert a perlekedés gyakran falra hányt borsó? Ha ez igaz lenne, belenyugodhatnánk a világ fölöttünk való totális uralkodásába. Erre nem mondhatok mást: nem! Még akkor sem, ha belátom vagy beláttatják velem, hogy a világreformálásnak bőven vannak korlátái; olyannyira, hogy valószínűleg se én, se más nem lesz szuverén egyéniség, legfeljebb magas fokon kínlódó individuum.

Ezeknek az önfejlesztő gyakorlatoknak tehát nemcsak az a célja, hogy az elviselést megtanuljuk vagy az életvezetést-kibírást kikísérletezzük. Persze az sem elég, hogy az embertelen túlingerültséget valamennyire enyhítsük. Popper ezért ajánlja a következőket: akaratfejlesztés, önuralom az érzelmek felett, elfogulatlan ítélkezés, önismeret és mások ismerete, életünk napi megfigyelése s értékelése, érzelmi egyensúly, képzeletbeli szerepcserék kipróbálása, hogy a rögzült viselkedésformákat változtassuk, a szembefordulás akarása és gyakorlása, a döntésképesség erősítése, az elviselhetetlen élethelyzetek felszámolása, mindezekhez a belső koncentráció fokozása, az emberi kapcsolatok végiggondolása, a szorongások feloldása valamennyire, meditáció, hogy az én belső történéseiből többet értsünk és a belső nyugalom növelése, hogy új tartalmakat is befogadhassunk. A szerző jelzi, hogy mindez csak minimális program — mi minden van még hátra?

A könyvnek már az is érdeme, hogy közhírré teszi: az önmagunkon végzett munkát a tudatos vállalás szintjére kell emelni. A megfigyelés-,a koncentráció-vagy a meditációkúra technikájáról és hasznáról vitatkozhatunk, de az önmegismerés és önnevelés társadalmi és egyéni szükségességéről aligha. Ez a tanulmány már akkor sem haszontalan, ha az énreformálás kikerülhetetlenségének felismerését— mint egy bombát—be- vágta a magyar közgondolkodásba és az olvasói tudatokba. Noha senki sem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy a tudatos önfejlesztéssel elérhető az egyén szuverenitása. De a létezéstechnika kidolgozása és széles körű átadása nélkül esélyünk sem lesz erre.

70