Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Sóvári Zsuzsa: A csatabárd

tarn ennek a vállalatnak, de hogy sokat tettem érte, az nem kétséges. És ha úgy veszem, hogy szilikózist kaptam, amire nincs orvosság, mégcsak nem is szédítik vele az embert, mert nem gyógyítható, akkor én az ötvenezret sem sokallnám. Néha napokig elővesz a negyvenfokos láz. A körzeti azt mondja: maga kemény gyerek, jobb, ha tudja, amíg bírja a szíve, addig nincsen baj, ha meg már nem, akkor megint nem lesz. Az agy nem kap elég oxigént, a szív meg nem bírja előrelökni a sűrű vért. Ennyi. Nos, azon kaptunk össze a vállalattal, hogy a szilikózisom megállapítása után nem akarták megadni a törvényben előírt szabályos kártérítést. Keresetveszteség ért. Nem egyedi eset, a vállalatnál többen jártak így, csak ők nem mentek utána, beérték a kevesebbel. Vannak itt jó törvények, csak igyekeznek eltitkolni a dolgozók elől. Mondtam is a jogásznak a bíróságon, ha már olyan vastag az a törvénygyűjtemény, miért nem ragasztottak hozzá még egy fél oldalt azzal, hogy aki megszegi a szabályt, az öt évi börtönbüntetésre ítélhető. Én elmentem az igazgatóhoz, összevesztünk, elutasított a munkaügyi döntőbizottság is, a bíróság viszont nekem adott igazat. És az egészet ügyvéd nélkül csináltam végig. Azóta, akit lehet felvilágosítok az itteniek közül, hogy mi a teendő. Ezért meg azért, hogy pereltem, szépen törlesztenek nekem. Hét éve nem kaptam fizetésemelést, annyi idő alatt mindössze ötven fillér órabérjavítást engedtek és háromszor mozgóbért. Pont az a szívfájdalmam, hogy az órabérem nem emelkedik, csak a műhelyszázalékot kapom, így a többiekhez képest, el vagyok maradva. Régebben azt mondták, nincs kihez hasonlítsák a béremet, most már van, így kíváncsi leszek. Nézze, itt a nyereségpapírom, háromszáz forint pofapénz, összesen ezerhétszáz forint. Ennyinél kevesebbet még egy gépírólány sem kap, aki hat éve még azt sem tudta, mi ez a vállalat. Persze tudják ők, hogy enélkül is ellátom a munkám. Ki is vágna különben? Mert a szilikózisom óta a tisztítóban igaz, nem vágok, itt szedhettem össze ezt a betegséget, de lindevágásra másutt kapható vagyok. Kérnek, könyörögnek, így megcsinálom, pedig nem szabadna. Csak arra vigyázok, hogy rám ne bizonyítsák. Ezért is kapok egy kis sutyipénzt, de borítékban. Valahogy úgy csinálják, hogy a nyugdíjba menők pénzéhez írják. Kikötöttem, hogy csak melósnak növelhetik általam a nyugdíját, Vezetőnek egy petákot sem keresek. A lemezek hátuljára felírom, hogy mennyit kérek, ők megfordítják és ha nem szólnak semmit, tudom, rendben van.

Járom az országot, a gyárakat, hívnak ide-oda, vágjak. A múltkor háromszáz forintot kértem egy munkáért, kérdezik, mennyi idő kell hozzá. Két óra. Felhorkantak, két óráért háromszáz forint? Kénytelen voltam megmondani: ha nem tetszik, végeztessék el azokkal, akiknek huszonöt forintos órabért fizetnek, de félek, azok nem bírják, azért hívtak engem. Járok M-be is, a hajnali kétóra ötös vonattal indulok, hogy a műszakkezdésre ott legyek. Ok mindig tizenegyre várnak, mert hogy Pestről jövök. De én úgy tartom, ha Tibetből utazom, akkor is hatra ott a helyem. A gyárban is ott vagyok öt óra öt perckor mindennap, pedig csak hatkor kezdődik a műszak. És harminc év alatt soha sem késtem egy percet sem. Megtanultam, megszoktam én ezt a kapitalizmusban. Küldönc voltam még, amikor elkapott egy főnök és kérdi: kié ez a gyár? Mondom meglepetten, erre ő: csak azért, mert azt hittem, hogy a tied. Zsebre tett kézzel hordod az iratokat. Mondja, nem lett volna édesmindegy azoknak a papíroknak, hogy hol a kezem? Hideg volt, fázott a körmöm, azért tettem így. Ők viszont megkövetelték, hogy a gyárban ne járjon zsebre dugott kézzel az ember. Még 1949- ben is volt itt munkafegyelem. Egyszer, emlékszem, valaki a tetőn pihengetett, a többiek meg szóltak a művezetőnek. Az leszedte onnan és úgy istenesen megfogta a fülét és meglódította azzal, hogy ki innen, még az utcából is. Letörte a szekrénylakatját, a batyuját utánavágta. Nem bújnék én ma egy vezető bőrébe sem. Már rebesgetnek a differenciálásról, de hol vagyunk még tőle! Valójában nem tudnak pénzzel igazán

38