Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Boros Lajos: Hardrock
hátú, de nagyon jó fickó. Zavartan Csöpire néz, aztán rám, és halkan kérdi, hogy nem kereste-e valaki? Csöpi keze a levegőben marad. Szája is kiakad egy pillanatra. Aztán lelassulva aziránt érdeklődik, hogy ki a franc keresné? Talán csak nem csaj? Valami szívógép? Borda nyugodt. Megjegyzi, hogy talán egy szívógép is lehetett. Borda jó srác. Mindig tudja, hogy mit miért beszél? Van benne valami keserű, meg gunyoros. És állati sokat tanul. Egyszer elmondta, hogy húszéves korában döbbent rá, hogy milyen primitív a faterja, hogy mennyivel lemaradt ő, Borda, azoktól,akiknek értelmes faterjük volt. Azóta a Borda olvas. Rühellj is Csöpi, de nem tud vele mit kezdeni, mért Bordáé a banda neve, ő adta le, még ez énekcucc jó része is a Bordáé. A tinik türemkednek. Egy matróztrikós, vállig érő, csimbókos hajú, szemüveges fickó Dzsó- hoz lép, páros kézzel magyarázza, hogy ne haragudjon, de a rendőrség miatta, meg egy fiatalkorú csaj miatt volt kinn, mert a csaj csak a koncert kedvéért szökött meg az otthonból. Dzsó nem haragszik. Egyezmény, hogy a rajongókkal udvariasnak, és türelmesnek kell lenni. Dzsó udvarias és türelmes, póz nélkül beszél, miközben fejti le magáról a bőrgátyót. Csöpi nem tud tovább veszekedni, mert egy füligmosolyú kékszemű kislány dől a mellének zokogva, hogy imádja, és hogy azonnal adjon neki valamelyik testrészére egy autogramot, vagy monogramot, tudja a fene, hogy hogy hívják, ő tulajdonképpen csak tizennégy éves, de egy kicsit most sokat ivott, de Csöpi akkor is a legnagyobb, és hogy is van az a szöveg, hogy amikor ottan a törülközőben lefeküdt, hogy az én nyoszolyóm egy kombináltszekrény, hátez isteni, azonnal egy autogramot adjon Csöpi, nem bánja, lehet ide a hasára is, azért majd ő fog mosakodni, csak azt a részt nem mossa majd. Hozzám nem jön senki, előkelő idegenként eregetem a füstkarikákat, és várom, hogy Csöpi végre felvegye a dohányt, hogy mehessek a francba. Borda plakátokat szignál, elém is lök egyet, úgy teszek, mintha nem venném észre. Kérdi is az egyik tini, hogy ez ki? Azt mondom nekik, hogy az öcsém vagyok. Ezzel meg is elégednek. Nézem, Borda mit ír? A neve helyett azt írta, hogy KOSSUTH LAJOS. Megköszönik. Elmennek. Honnan is tudnák, hogy ki az a Kossuth? Borda tényleg tudja, hogy kell ezt csinálni. Már Dózsa Györgyöt is írt. A gondnok tapsolva, erélyesen löki be az öltöző ajtaját, most van igazán elemében. Gyerünk gyorsan kifelé, mondogatja és erős szorítással markolássza a keskeny vállakat. A tinik kifejezéstelen szemmel, merev arccal hagyják magukat kilódítani. Már csak a zenekar van az öltözőben, amikor a gondnok felém fordul, és gyanakodva méreget. Magakicsoda? Kérdi egybe. Mondom neki, hogy az unokahúgom vagyok. Lecsóból jöttem. A gondnok egy pillanatra elvigyorodik, kilátszik a félbeszuvasodott fekete metszőfoga. Aztán hirtelen komoly lesz, vállamra rakja a kezét, és vasmarokkal szorítani kezdi, közben olyasmit sziszeg, hogy ő majd megmutassa. Szívom a cigarettát, a gondnok meg a vállamat szorongatja. Érzem a porcogok recsegését. Enyhén remegő kézzel füstkarikát fújok. A többiek nem figyelnek. Halkan megkérem, hogy ne szorongasson tovább. Az csak szorongat, és közben a másik csontos kezét ökölbe szorítva az orrom előtt lengeti. Szívok még egyet a cigarettámból, aztán a zavaros szürke szemébe nézve lassan a vállamat markolászó kezébe nyomom a csikket. Valami recsegés történik, egy sötét alagútban fényes szikra tágul, majd szűkül, árnyak kavarodnak, a fejemben zakatol valami, lépcső, már látom, ha még egy koppanás, kinn is vagyunk, a szemüveg mellettem a földön. Felteszem, felülök. Hátul meleg csík folyik a fejemből a nyakamba, persze, hogy vér, nem nyúlok oda, mert akkor meglátom, és megijedek. Benn Csöpi üvölt, ajtók csapódnak, Borda jelenik meg fölöttem, fehérre vált képpel, azt mondja, meg ne halj, és már vonszol is visszafele, én meg csak mosolygok, ez a hülye azt hiszi, hogy meghalok, de milyen rendes, fél is, hogy meghalok. Kopog a cipőm a lépcsőkön, Putyu bukkan elő, elkapja a lábam, már lebegek. Vigyorgok Putyura, biztatóan. Még kacsintok is. Putyu csak arra figyel, 33
