Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Pinczési Judit: Türelem bolondja (vers) - Galambosi László: A Nap háta mögött (vers)
PINCZÉSI JUDIT TÜRELEM BOLONDJA Zivatar dől a csonkolt virágnak, kitakart frontja az árvaságnak Varjúszavak, oszlopos szentek kisimulnak, visszarekednek Fűrészek, esők, mind aki művel, meghajolnak köszörűs szívvel Amikor a csönd messze-hangzó, élesedik a kakasszó Pitypang-sugár száll, körbefújt zászló, lovak patáját bevattázó Rengetve egy golyóbis megnő, fölragyog egy kimetszett teknő Szívemen csikódobogással, itt vagyok veled vagy mással Tölgy forog: türelem bolondja, nem bántja gyökere gondja. GALAMBOSI LÁSZLÓ A NAP HÁTA MÖGÖTT Könyörtelen a mozdulatlan ág. Nem mutat szakadékot. Messzire nem ad jelet a kibontott pihe. Szopja a Nap tejfehér sugarát, őriz a csontnak nyugtató mohát. M Kitáncolnánk magunkból a halált. Vakítanánk, mint mélylakót a fény. Medvévé átkozott szegénylegény, ki barlangágyat sehol sem talált, morog bennünk, nyaldossa fogsorát. Tányéraink a reggelek. Fehér termést vágnánk a Nap háta mögött. Kocsink félig-rakottan elzörög, nem fogja vissza semmilyen tenyér. A saroglyábái kihull a kenyér. \ . 12
