Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - Bólya Péter: Pelbárt VII. (regényrészlet)

— Megőrült? Mi baja?

— Pelbárt! Nagy vagy és értékes! Jobb, mint Margaret Mitchell, pedig ő se kutya! Szent vagy, Pelbárt!

P. riadtan hallgatott.

— ... Úgy kezdődött a szenvedésem — mondta Anikó —, hogy olvastam egy művedet a Fényes Újságban, a mű címe: Pelbárt. Rólad szólt. Egyetlen férfi a hős, aki nem író, mert vénája szakadt, de impotens és iszik. így van?. . .

— Otthon feküdtem a pamlagon — nekem van egy ilyen! —, s ahogy olvastam a lapot, éreztem, hogy szerelemmel telik meg a lelkem . . .

— Költői — szólt Pelbárt.

— Tudtam, hogy aki ezt az elbeszélést írta, nos, ő az az ember, aki kell nekem. Ő kell, senki más. És én őt megszerzem!

— Folytassa, please.

— Olvastam, olvastam, s kezem lassan a pongyolám nyílásaidé kúszott. . . Megértheted, Pelbárt, évek óta egyedül élek.

— Megértem.

— Felkerestem a Fényes Újság szerkesztőségét, kértem, hogy adják meg a címedet. A titkárnő azt mondta, hogy az utalványokat a Hungária caféhausba küldik, ott szoktál dőzsölni.

— Nocsak.

— A hungáriában Zebulonnal találkoztam, a költővel. Rég nem látott téged, mondta, és részeg volt. Átkísért az Akácfa utcai kocsmába, híveidhez.

— ... Ott volt Izabel, a színésznő, Etelka, az orvosnő . . .

— A felláció feltétlen híve.

— Gezemice, az iparos ...

— Hogy van ő?

— Kiss Emese, a lektori hölgy . . .

— O gyermeket akar tőlem az ősz folyamán.

— Korom Béla, a strici, rögvest ajánlatot tett nekem . ..

— Sose szerettem.

— ... De mikor megtudta, hogy téged kereslek, pálinkát kért.

— Rendes fickó.

— Senki nem tudta, merre élsz. S ittak reád, módszeresen. „Ősszel visszatér” — mondta Emese. — „Talán megölték” — mondta Béla, a strici. — „Beteg bizony” — szólt Etelka, az orvosnő. — „Felcsapott népszínésznek, s a tanyákat járja” — vélte Izabel, a színésznő .. . Zebulon nem szólt semmit, csak ivott.

— Elhagytam őket, mert hamar meguntak volna — mondta P. — És most itt a hegyen, szótlanul. Esik az eső, szél nem fú. Van még valami, Anikó? Vagy menj a fenébe, kérlek.

... — Izabel megadta a lakáscímet, ahol élsz, Pelbárt.

— Az erzsébetvárosi hodály.

— Az ajtónyílásban cédula. „Hívj fel sürgősen, Edit. 146-810.”

— Felhívtam a számot. Kértem Editet, találkoznánk.

— És? Lehet, hogy leszbikus a lelked? Edit szép nő, s hajlamos is.

— Edit elmondta, milyen vagy. Én kértem rá, hogy meséljen.

7