Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)
gyek, csak ingben. Azokat nem igazoltatják. Aki ingben lődörög ki-be a kapun, arról azt hiszik, azért megy be, mert dolga van. Kiszaladt. Úgy kell kinézni, hogy egy papírt fogjon a kezében, ez még fontosabb. Papírt fog a kezében és beszalad. Akkor tudják ugye, hogy ez intéz valamit. De ha odamegy a kapushoz megkérdezni, hogy tessék mondani hol van ez meg az, akkor be nem megy egy évig. Kapucédula, kísérő, anyám tyúkja. Csak ingben kell kiszaladni, meg beszaladni. * — Naponta esik szó az ittas járművezetőkről. Az ittas gyalogosokról már ritkábban. Pedig olykor megesik, hogy a dolgozó nem a törvényszabta helyen és időben üríti poharát a belkereskedelem egészségére. És ilyenkor nincs baj, ha van összeköttetés. — Azt tetszik tudni, hogy a vállalatokhoz ittasan a dolgozóknak nem szabad bemenni. Na, én egy ilyen pálinkaivó brigádot figyeltem hosszú ideig. És nem fért a fejembe, hogy hogyan nem buknak ezek le a munkahelyen? Az egyik gépen dolgozik, a másik darun, és nem fért a fejembe, mert tudtam, hogy gyakran van szondázás. Sehogy nem értettem. Hát elmentem az építkezésre, beszélgettem a főnökkel. Mondom neki: — Józsi bácsi, maguknál nincs szondázás? — Dehogyisnem. Én szondázok. — És ellenőrzi magát valaki? — Hát néha a főmérnök idejön, megnézi, hogy megvan-e a szondázás, de én minden reggel szondázok. — És nem talál beszíva senkit sem? — Hát az ám az igazság, hogy én tudom, kit kell szondáztatni. Meg aztán néha van úgy, hogy a másikat is meg kell szondáztatni, akkor előtte nap szólok neki, hogy Józsi ne igyál, mert holnap téged szondáztatlak. Akkor az a pálinkát a táskában hozza be, és csak később issza meg. — Ez az. Mindent a maga idejében. Érvényes ez nemcsak a friss csapolású sörre, — a friss csapolású benzinre is. — Battyogok az utcán, és látom, hogy a sofőr a ZIL-ből engedi le a benzint a földre. Mondom, ne haragudjon főbátyám, mit csinál? Azt mondja, nem volt időm eladni a benzint, most leengedem, hogy túlfogyasztásos legyen a kocsim. Mert hát nekem nincs arra pénzem, hogy a kocsimat tankoljam, ebből akarom tankolni. — Elfelejtett kannát vinni magával, hogy abba takarékoskodjék bele? — Nem. Tudja, úgy jött össze neki, hogy nem volt ideje eladni szegénynek, és hogyha este megy be, és ellenőrzik esetleg, mert sokat eszik a kocsija, akkor tud arra hivatkozni, hogy benzin egy szál sincs. Mikor megállapították, hogy túlfogyaszt a kocsija, akkor azt állapították meg neki normának. És utána ő már, amit most leengedett a fődre, azt is el tudja adni, meg hát a kocsiját tudja belőle tankolni. Úgy hogy a pasasnak 50 litert eszik a kocsija papíron, de közben csak 30-at kap vagy 35-öt, akkor 15 liter már megmaradt. Azonkívül 100 liter benzint felhígít 20 liter üzemanyaggal, tehát 80— arányban kever, azon is egy kis pénz marad. — Csurran is, csöppen is ugyebár. Most nézzük a dolog üzleti oldalát. Ki fogyasztja el a „túl fogy osztott” benzint? Nem mindig kell nagy távolságokra furikázni a bizonyos havi fixért. Aki ügyes és jól választ partnert, jól jár rövidebb távolságokon is. — Hogy lehet jól keresni egy gépkocsivezetőnek? Hát úgy, hogy a FÉMMÚ-ben napi 500 kilométeres fuvarokat igazolnak neki, pedig az illető egy másfél kilométeres távolságon dolgozik. Nem volt termelés, egész nap egy helyben állt a kocsija. Csak annyit ment a kilométerórája, amennyit ő előretekert. De ugyanúgy az 500 kilométerét, meg 47
