Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Építési napló
— Tomikám! Gyönyörű csempét láttam a telepen. — Igazán? — Azt vagy semmit. — No-no! — De nagyon drága. — Hű-ha! — Valami olasz import. De szerintem ott is csak a Sophia Loren fürdőszobája ilyen. — Ha nagyon drága, akkor mondj le róla, szívem! Jó lesz nekünk a magyar csempe is. — De Tomi, egyszer építünk életünkben. — Ide figyelj, édes! Jól tudod, hogy a kölcsönnek a végén járunk. Arra pedig, hogy ide költözzünk, ahogy terveztük: egy szobába, legalább ötvenezer forint kellene. — Engem nem érdekel! Én fél év óta úgy összehúzom magam, mint aki nem is él. Én nem vettem egy blúzt se magamnak, nemhogy ruhát. A gyerekek olyan cipőben járnak, hogy már szégyellem. Úgy élünk, hogy az nem is igaz. És mindezt ezért a hülye házért! S akkor még szép se legyen? Tudd meg, hogy utálom az egészet! A házat, a csempét, a fukarságodat, mindent, mindent utálok. Az egész életet! 1981. MÁRCIUS 29. Tamás a „brigád” egyik tagjától kapott becsületszóra 60 000 forintot kölcsön. Nem a csempére, azt talán még kifizették volna valahogy a maradék pénzből, hanem hogy lakhatóvá tegyenek egy szobát, hogy legyen hová átköltözni, s hogy árulni kezdhessék a lakást, mert különben vége mindennek. A becsületszóra azért volt szükség, mert a pénzt a barátja autóra tette félre, s igaz, hogy a sorszám még elég messze van, de ha megugrik, bármelyik pillanatban esedékessé válik a fizetés, és akkor máról holnapra vissza kell adni a kölcsönt. Tamás vállalta, hogy ha aktuális a dolog, a föld alól is előkeríti az összeget. 1981. ÁPRILIS 3. — Nézted az autósorszámokat, Tomi? — Néztem. Szerencsére nem mozdult. — Hála istennek! — Képzeld, fönn van a garázsajtó. Most már lesz hova rakodnunk, ha költözünk. — Júj! — Meg a kőműves is jól halad a belső vakolással. Sőt talán két szobát is rendbe tudunk tenni a beköltözéshez. — Nem igaz! — És ma a fürdőszobában mostam meg a kezemet. — Tamás! — Még mindig nincs vége. — Hogy-hogy? — Sanyi ma odajött hozzám, hogy tudna szerezni 100 000 forintot kölcsönbe. A szomszédja adná, elég alacsony kamatra. Ez végleg kihúzna bennünket a csávából. — Tomikám! Van isten! — Azt hiszem, meghirdethetjük a lakást. 1981. MÁRCIUS 24. 40
