Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Építési napló

— Tudod, mennyibe került a betonozás?

— Mennyibe?

— Ezerötszázba.

— Hogy-hogy?

— Öt kiló hús, kolbász, szalonna uzsonnára, három láda sör, egy üveg konyak, egy cseresznye, kenyér, a zsír, a hagyma ...

— Nem kellene a kések kopását is felszámolnod’ Hatan ettünk késsel.

— Azt nem, de az ötvenes, amiért a boltos Kőbányait adott Radeberger helyett, azt igen.

— Akkor ezerötszázötven.

— Te Tomi! Nem lett volna olcsóbb, ha csináltatjuk?

— No ide figyelj! Számolj 50 forint órabért! Azért a munkáért az még semmi. Tizenkét órát dolgoztunk hatan.

— Az ... az háromezerhatszáz.

— Vond ki belőle az 1550-et!

— Durván kettőezer.

— Pontosan kettőezer-ötven. Hát ennyit kerestek neked a fiúk.

Azzal Tamás felállt, és köszönés nélkül elment otthonról.

Életében először.

1980. SZEPTEMBER 27.

Tamás másnapra megbékélt. Valójában nem is haragudott, csak ideges volt meg fáradt. Azt a betonozást nem volt könnyű elfelejteni.

De nem is értek rá a dologgal foglalkozni, mert csinálták a tetőt.

Mikor a legutolsó lécet is feltették a szarufára, az ácsok kitették a legmagasabb pontra a zöld gallyat.

Tamás pezsgőt bontott.

Már csak a cserepezés volt hátra, és kész az idei terv. Azt szerették volna, hogy az őszi esők és főleg a havazás előtt a tető rendben legyen. Aztán a belső rész ráér jövőre.

Hanem a pénzük nagyon elfogyott. A cserepet már a vállalati kölcsönből kellett kifizetni, s abból vették meg a minap a parkettát is.

Ezt nem így tervezték. Úgy gondolták, a négyszázezer elég a tető befejezéséig, s remélték, hogy a kölcsönhöz legfeljebb csak százezret kell hozzátenni a lakás árából.

Csakhogy egyelőre cserép sem volt sehol. A telepes csak ígérte, de nem jött. Kezdtek izgulni.

1980. OKTÓBER 27.

Egy hónap telt el, és cserép sehol. Tamás fűhöz-fához kapkod, de hiába. Pedig ezer forintot ígért a telepvezetőnek, ha lesz cserép.

1980. NOVEMBER 4.

Végre van cserép! Úgy látszik, nem volt hiábavaló a „célprémium”.

A család nekiáll, és négy délután felhordja a cserepeket a padlásra. Mindenki norma szerint dolgozik: Tamás tízet visz egy fordulóra, Marika hetet, a nagyobbik gyerek hármat, a kisebbik kettőt. A nagymamát nem engedik hordani. Eleinte számolják, hányszor fordulnak, később már nem.

Mikor végre készen vannak, leülnek a lépcsőkre, és pihennek.

38