Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Építési napló
Azt Tamás nem akarja mondani, hogy most is munkaidő van, s hogy ő alig tudott eljönni a vállalattól a megjelölt időben, csak nyel egyet. Nincs nagyobb úr ma Magyar- országon a különböző szakmunkásoknál! — Szög van? — kérdezi Kőházi bácsi. — Mert ha kellene, tudnék olcsón szerezni... — Nem, nem — tiltakozik Tamás az orgazdaság ellen. — Minden megvan. — Jó ez a deszka. Hol vette? — Tudja, nálunk a vállalatnál kiselejteztek egy csomó pallót. Abból sikerült néhányat megvennem, és szétfú'részeltettem. — Nem lehetne ebből nekem is szerezni? — Tetszik tudni, csak saját dolgozók kaphatnak. — Aha! — Bár ... ezen lehetne segíteni, de már elfogyott. — Csak úgy kérdeztem. — Szóval akkor hánykor tetszik kezdeni holnap? — Hát ugye ... nálunk háromkor van vége a munkának, s utána. Lesz itt valaki? — Hogyne, én itt leszek. Hozom a szöget. — Mert esetleg lehetséges, hogy fél órával már korábban is ... — Értem, Kőházi bácsi. Itt leszek — mondja Tamás. Ő fél négyig dolgozik. Fogalma sincs, hogy fog ideérni, de meg kell tennie. Csak nehogy a főnöke rábízzon valami munkát zárás előtt. 1980. JÚLIUS 1—15. A „brigád” egyetlen vasárnap elkészült a betonozással, s amint az alap szilárdsága engedte, nekifogtak a fal felhúzásának. Minden építkezésnek ez a leglátványosabb része. Napról napra nő a magasság, alakulnak a szobaformák, mutatni kezdi magát az épület. A falakat nem akarták „fusival” megcsinálni. Kisiparost fogadtak, aki jókora összeget kért ugyan, de négy emberével úgy dolgozott, mint a gép. A tégla már megvolt régebben. Kohósalakblokknak mondták, egy-egy darab 7—8 hagyományos téglának felelt meg, s azt tartották róla, hogy nagyon jól szigetel. Marika csak bámult, amikor délutánonként megjelent, hogy aznap mennyit haladtak. Tamás naponta többször is ott volt. Jött reggel, mielőtt dolgozni indult, és egy kis pálinkával köszöntötte az embereket, jött ebédidőben, bort hozott az ebéd mellé, s jött, amikor végzett a munkahelyén, hogy telire cserélje az üres üvegeket. A kisiparos nem hagyta abba háromkor a munkát. Néha sötétedésig is dolgoztak. Ahogy Tamás a munka végefelé kiszámolta napra és főre, mit kerestek, szinte beleszédült. Az ő csoportvezetői fizetése harmada volt annak, amit zsebre tettek. A bor nem is volt benne a bérben. Nem is alkudták ki előre, de természetesnek tartották, hogy Tamás hozzon. És ő nem is sajnálta. Két hét alatt a ház elnyerte azt a külső formát, amit ők ketten Marikával megálmodtak. 1980. AUGUSZTUS 5. Kőházi bácsi elkészült a zárókoszorú és a belső lépcső zsaluzásával. Ez komolyabb munka volt, mint a múltkori, ki is vett rá az öreg néhány nap szabadságot a munkahelyén. Mikor Tamás a negyedik nap négy óra felé kiment a telekre, már a ház előtt cigarettázott. — Jól kidíszítettem, igaz? 36
