Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Varga Dávid: Magukra hagyott falvak

talmas ráfordítások nélkül. Pénz kell a kistelepülések sorsának jobbra fordításához két értelemben is. Egyrészt a lehető legsürgősebben egy átfogó meliorációs program megvalósítására van szükség a „kedvezőtlen termőhelyi adottságú” területeken. Másrészt mielőbb meg kell változtatni a településfejlesztési, beruházási alapok elosztásának eddigi, a falvak szempontjából teljesen hátrányos és igazságtalan rendjét. Igen ám, de ezt a pénzt valahonnan el kell venni. Honnan vegyük?

Vannak például rossz gazdaságpolitikai, területfejlesztési döntéseink, amelyek milliókat emésztenek fel, amelyeket körültekintőbb előkészítéssel jobbá lehetett volna tenni, de még most is kedvezőbbre lehet fordítani. Itt vannak mindjárt, épp a „kedvezőtlen termőhelyi adottságú” területeken a veszteséges téeszek, amelyeknek — egy Békés megyei téeszelnök szavaival — „mindig csak csöpögtettük a hitelt, a támogatást, ahelyett, hogy a problémájukat, ahol tényleg indokolt, alapvetően, egyszer s mindenkorra megoldottuk volna. Pedig érdemes lett volna kipróbálni a teljes „tatarozást” legalább egy-két veszteséges téesznél. Biztosan kiderült volna: precízen megoldott meliorációval, alapos, körültekintő programmal, segítséggel és munkával meg tudnak kapaszkodni.”

A „tatarozás” a szóbanforgó vidéken, Békés megye északkeleti részén ma sem halad úgy, ahogy már a tizenkettedik órában kívánatos lenne, és sokhelyütt a csillagászati összegekbe kerülő munkák minősége sem megfelelő. Változatlanul sok a gond a mező- gazdasági körzethatárok kijelölésével, hogy egy-egy területen mit termesszenek, milyen kultúráknak adjanak elsőbbséget, hogyan hangolják össze a feldolgozó- és élelmiszeripari adottságokkal. Mondjuk, hirdetjük, hogy minden talpalatnyi földre egyre inkább szükség van, de sokhelyütt még mindig nem világos, hogy a föld rendbetételével, a meliorációval mit kell megoldani: lehetőséget adni a teljes és széles körű mező- gazdasági művelésre, vagy egy-egy kritikus területen csupán legelőgazdálkodásra és — ennek alapján — fejlett állattenyésztés kialakítására törekedjünk.

Sokba kerül a már-már áttekinthetetlen bürokratikus struktúra fenntartása is. Milliókat áldozunk szervekre, intézményekre, amelyeken jóformán csak akkor s azáltal nyernénk, ha megszüntetnénk őket; semmit sem intéző ügyintézőkre, adminisztrátorokra, felelősökre költünk, akik maguk és magunk által felfújt, túlbonyolított „munkáért” húznak fizetést. . . Gorica és Kán: szomszédos aprófalvak a Dombóvár—Pécs vasútvonal közelében, a Zselic keleti szélén. Az elsőt, Goricát, talán megmenti, hogy lassan üdülőfaluvá válik; már csak egy eladó porta akad, a többit pécsiek, pestiek vették meg hétvégi birtoknak. A másikat, Kánt már az isten se menti meg, mindössze 11 család, összesen 25—27 ember lakja, zömmel magánosok. A goricaiak az élelmiszert és a húst a „centrumközség” Bükkösdről szerzik be; ivóvizük van — saját kutakból; villannyal világítanak, de a javítása körülményes; telefon: egy; orvos és gyógyszertár szintén Bükkösdön. Ha valaki orvost hív, a válasz: „Tessék lehozni a beteget!” Az „üdülőfaluban” épp nemrég halt meg egy beteg ember, mert későn ért oda a mentő. Kánban az elhagyott házak többsége már düledezik (nem így a kőből, téglából emelt, várszerű istállók, gazdasági épületek), 1981 nyarán végleg lehúzta a redőnyt a vegyesbolt és kocsma. Villany a faluban — ottjártamkor — két hete nincs, és telefon sem csörömpöl már, mert a bezárt boltból „elfelejtették” máshová átkötni. Kánba már nem viszik ki sem a postát, sem az újságot, sem a nyugdíjakat. Ehhez csak annyit: Kán, társközségként Hetvehelyhez tartozik, mint külterületi lakott hely, Gorica pedig a délebbre fekvő Bükkösdhöz. Ma már Bükkösdnek is, Hetvehelynek is Szigetvár a járási központja, de Hetvehely egészen 1981 végéig Komlóhoz tartozott. Kán (Het- vehely része) és Gorica (Bükkösd társközsége) tőszomszédosak, köztük a távolság mindössze félórás séta ... A közigazgatási határokat 35 éve egyfolytában rendezzük. Meddig még?? Vagy mondjuk ki, hogy ezt mindig rendezni kell, ám akkor ne kös30