Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Kőváry E. Péter: Bozse moj, bozse moj! (elbeszélés)
Sipicki Dorottya rózsái bíborba váltottak. — Harmadszor pedig elvtársak, azt is most kellene kijelentenem, hogy sorainkat ettől a perctől tisztán kellene tartanunk. Elvtársaink a Szovjetunióban már megszabadultak az ellenségtől. A mi jelszavunk sem lehetne más, mint az, hogy ki a kulákokkal a közösből. És hogy világos lehessen a helyzet tagtársak, magam szólítanám föl elsőként Vecsernyés Andrást, hogy hagyja el az elnökválasztó taggyűlés színhelyét. . . A taggyűlés felhördült. Az elnöklő férfi tapsolt. — Jól van Sipicki elvtársnő! Nem csalódtam magában. A terem közepén álló fiú elsápadt, megtántorodott. A lány tekintetét kereste, de az mereven előre nézett, abba az irányba, ahol a füst mögött a falon függő hatalmas arcképet lehetett sejteni. Fél percig ha tartott az egész, akkor a lány az elnöklő férfi melletti székbe hanyatlott. A férfi felpattant. Igyekezett túlordítani a hangzavart. — Elvtársak! Ez is egy nagy pofon az imperializmusnak. És ha holnap közösen elvetünk elvtársak, akkor minden szem búza, amely a közösben terem, egy-egy puskagolyó a rothadó kapitalizmus ellen. Ezt így vegyék elvtársak és jegyezzenek minél több békekölcsönt, mert ezzel leszünk erősek a békeharcban. És vegyék tudomásul az elvtársak, hogy a Trumann összeveszett a Sztálinnál, de mindennek oka az R. Vecsernyés Bandi! Vezessék ki! A zsivaj akkor sem ült el, amikor a fiú már kívül volt az ajtón. Helyette azonban négyen jöttek be. Bőrkabátban. Ekkor csönd lett. Az elnöklő férfi most lelkesen szólt: — Elvtársak! Nagy nap ez a mai! Velki nagy nap! Bizonyítsuk be elvtársak, hogy ha mi nincstelenek és agrárproletárok a földnek ebben a kis foksarkában összefogunk, hát néhány év alatt itt egy kis Amerikát hozunk létre! Az emberek tapsoltak. Ütemesen. Tapsolva vonultak ki a bőrkabátosok sorfala között. A bőrkabátosok becsukták a kocsmaajtót, majd körülvették a nőt élesztgető férfit. A férfi mosolyogni próbált. — Kis türelmet, elvtársak, hozok vizet az elvtársnőnek, úgy látszik megviselte a hirtelen tisztesség. A bőrkabátosok vezetője némán bólintott. A férfi megitatta az újdonsült elnökasszonyt és az ajtóhoz kísérte. A nő lehajtott fejjel lépett ki a fénybe. A férfi kezeit dörzsölve érkezett vissza a bőrkabátosokhoz. — No, eso je helyzet, elvtársak? A bőrkabátosok vezetője rátámadt. — Mi van azzal a kis Amerikával?! A férfi szája széle remegni kezdett. — De elvtársak én csak ... hogy is mondjam?... Bozse moj, bozse moj... — Maga csak ne elvtársazzon Cservenák! Maga lelepleződött! A férfi sírt. — De kedves jó elvtársak, higyjék el... — Pofa be! Velünk jön! 5. Vecsernyés Bandi meggyújtotta a borszeszégőket a kémcsövek alatt, enni adott az egereknek, azután leült a búboskemence mellé és jegyzeteibe mélyedt. Amikor végképp besötétedett, az asztalhoz telepedett, a petróleumlámpa fényéhez. Később felállt, feltűrte rossz lábán a nadrágszárat és hosszan vizsgálta elroncsolt térdén az állandóan levedző sebet. Megtapogatta, összeszorított foggal készülve a fájdalomra. Tágranyílt szemekkel meredt az élő húsra. Megpróbálta mégegyszer, majd még kétí 17
