Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Más nyelven beszélünk
VALÓ VILÁG SULYOK KATALIN MÁS NYELVEN BESZÉLÜNK Tavalyelőtt, egymilliós példányszámú hetilapunkban vitát vezettem „Szülő—Gyermek, Tartozik—Követel” címmel. A majdnem négy hónapig tartó vitához 3654-en szóltak hozzá. Férfiak, nők vegyesen. Tizenkét éves kislány volt a legfiatalabb, s kilenc- venhét éves, szociális otthonban élő asszony a legidősebb levélíró. A hozzászólók a szülő—gyermek—testvér közt felmerülő, szinte valamennyi kérdést érintették. A Szépirodalmi Könyvkiadónak „Feleselő generációk” címmel könyvet írtam a vita anyaga alapján. Az alábbi részlet a könyv egyik fejezete. „Egyetlen fiam négy éve kötött házasságot egy teljesen minden nélküli lánnyal. Akiről aztán megtudtuk, hogy volt már menyasszony is. De az nem derült ki, hogy miért hagyta ott a vőlegénye. Az viszont kiderült, hogy szülei semmi-emberek, az apja ivott, úgyhogy a lány, mihelyt keresni kezdett, elköltözött tőlük albérletbe. A szülei pedig elengedték. Hát rendes szülő az ilyen?! A lakodalomba se jöttek el a szülei, a költségeket teljes egészében mi fedeztük, ami nem kis pénzünkbe került, mert a szombathelyi Klaudiusz szállóban rendeztük a vacsorát, hetven személy részére. A lánynak, pedig hat éve már, hogy dolgozott, se megtakarított pénze, se stafírungja nem volt. Kétszobás lakásunk egyik szobájába befogadtuk. Láttuk, hogy nem spórolós, folyik tőle a pénz, ezért kétezer forintot kértünk tőlük lakásra—kosztra, amit be is tettünk nevükre a takarékba, de ezt nekik nem mondtuk, meglepetésnek szántuk. Nagyzolós a menyünk. Nekünkvan saját borunk, kékfrankos, az kérem egy márka! De őneki az nem volt jó, ő kólára adott ki pénzt. A feleségem dolgozik, én őt úgy kíméltem, hogy itthon ne kelljen neki főzni, étteremből hoztunk előfizetésest. Az ifjak pedig főztek maguknak. A fiatalasszonynak eszébe nem jutott volna, hogy több vizet öntsön az ételhez, hogy nekünk is jusson belőle. Van egy szép nagy szőlőm, a fiam nevén is van egy szép darab, de a menyem csak kisétál, ridiküllel, aztán levetkőzik bikinibe és napozik. Látja, hogy mi kapálunk, kötözünk, este cipeljük be a gyümölcsöt, de ez őt nem zavarja, csak billeg a tűsarkújában! Kérdeztem a fiamtól, ha adnék neked párszázezer forintot, hogy építs egy házat, egy szép szobát részünkre biztosítanál-e? A fiam azt mondta: ne adjon pénzt, édesapám, éljék fel. Hát jó, tudomásul vettük, hogy nem akarnak velünk élni. De maguktól alig jutnak előre. A fiam dolgozik munka után a szőlőjében, de az a nő munka után hazamegy és rejtvényt fejt vagy olvas. Most azt találta ki, hogy leérettségizik. Tanul, ahelyett hogy valamivel hasznosítaná magát. Ha mást nem is csinál, legalább kézimunkázna. Titkolták, de megtudtuk, hogy már több mint egy éve rengeteget költenek orvosra, mert gyereket szeretnének. De valami baj van. Nem mondják, mi, de hát sejtjük. Ugye, volt már neki vőlegénye, aztán biztosan megtörtént a baj... Nagyon beleválasztott a fiam, sajnos! A szőlőszomszédunk lánya pedig boldoggá tehette volna. Megbeszéltük a szomszéddal, hogy az újtelepen felépítünk egy kétemeletes ikervillát, öregségünkre így ők is, mi is együtt lehetünk a gyerekeinkkel. A fiam47
