Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Baka István: Circus maximus (vers)
BAKA ISTVÁN CIRCUS MAXIMUS Még kifeszül fölénk a mennybolt felhőkkel foltozott, kék sátora, beissza még a vért a megsötétült porond lucskos fűrészpora, a nézőtér is tapsol, bár a ponyvát morogva rázzák az űri szelek, s a lyukakon átvillámlik a Semmi, az előadás vége közeleg; ülünk még, bár hasadozik a vászon, elpattannak a fény kötelei, oszlopok dőlnek, ám mi egyre várunk, rettegéssel és reménnyel teli, bár előttünk csak Isten és a Sátán megunt bohóctréfái zajlanak, s mi hahotázunk gyáván, míg a mennybolt rossz sátora fejünkre nem szakad.
/
