Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Zám Tibor: Pokoljárás (Tragikomédia)
JÁKÓ: (Kitárja az ajtót, csípőre tett kézzel állja el a bejáratot.) Teringettét! HÁZMESTERNŐ: Az mi? JÁKÓ: Ó-héber szöveg. Holnap fizetek, azt jelenti magyarul. HÁZMESTERNŐ: (Csábosán) Tíz óra körül feljövök. JÁKÓ: Hadd ne fárasszam, majd én lemegyek. HÁZMESTERNŐ: Várom! JÁKÓ: (Bevágja az ajtót, s ráfordítja a kulcsot) Házinyúlra pedig nem lövünk. Amint a házmesternő távozik, a visszazárt ajtón „Behajtani tilos” jelzésű KRESZ tábla: funkciója szerint a múltat idézi; jelzés a monológ folytatásához. JÁKÓ: (A táblának mondja.) Imádtalak. Te állítottad le a menetrendszerű járatokat. Azon a héten csak a pénzespostás és egy mindenre elszánt futókurva mert becsöngetni. Az előbbit fogadtam, az utóbbit elküldtem. De Zsolt, a kitűnő diagnoszta hírében álló belgyógyász nem tisztelte a tilalmat. Behozta nekem Zsályát. „Kutyaharapást szőrével” — mondta vajákosan. (Lukácshoz) ... Te már kezdetben tudtad, hogy ez a nő lesz a kölöncöm, azért biggyesztetted le a szádat. . . Zsálya, Zsálya, zölden villogó szem, zajtalan járás, hajlékony test. .. „Tigris” volt a fedőneve a név- és címtáramban, mert erre a nagy vadra hasonlított. Zsálya, az irigylésre méltó vadászzsákmány ... És háromszor is csütörtököt mondtam nála. (A megjelenő Zsályához) A lélek kész, csak a test erőtelen. Számodra bizonyosan kényelmetlen és megalázó, hogy egy ilyen f é r c f i anatómiát tanul a testecskéden, ahelyett, hogy . .. (Zsálya eltűnik) Újból hallottam a kapocspattanást, a sziszegve engedelmeskedő nad- rágocska hangját, láttam a feszes combok fészkelő- dését, rugózását. Ettől olyan gerjedelem fogott el, mint azelőtt nagyon ritkán. Á kézzel fogható bizonyítéktól Zsálya párásodni kezdett, de nekem akkor már nem volt sürgős. . . Szép komótosan nyolcas alakúra sodortam rajta azt a kis vacakot, míg le nem esett a bokájára. Reggel jól megnéztem magamnak a varázserejű bugyit. Fehér alapon kék mintás volt, egy pici piros szívvel a szeméremdomb magasságában ... Ha Zsálya nem öltözik nagyon sietve, elkésett volna a kisdedovóból, de közben jót nevettünk azon a felfedezésen, hogy az „elbasztuk az időt” szólásnak igazi jelentése is van. A második csengetés átmenet a hosszú és rövid között. Nem ismétlődik. Mintha a csengetőnek mindegy volna, hogy beengedik vagy sem. JÁKÓ: (Földerül) A pénzespostás! (Sietve kitárja az ajtót, de csalódnia kell. Idegen, overállos civil áll vele szemben, szerszámos ládával.) SZERELŐ: Jakobovics? JÁKÓ: Az attól függ. SZERELŐ: Mitől? JÁKÓ: Cégük profiljától. Művésznevem Jákó. SZERELŐ: Áramszolgáltató. JÁKÓ: Akkor Jakobovics. SZERELŐ: Áramtalanítok. (Csavarhúzót, kombi- náltfogót vesz elő a szerszámos ládából, s matatni kezd a kapcsolószekrényben a lakók villanyórái között.) JÁKÓ: Legalább százötven lakás van még ebben a beton mennyországban, miért éppen nálam kapcsolja ki a villanyt? SZERELŐ: Velem azt nem közölték. JÁKÓ: Mégis, mire gondol? SZERELŐ: Sok mindenre. JÁKÓ: Például? SZERELŐ: Szanálnak. JÁKÓ: Két éve épült a ház. SZERELŐ: Akkor áramot lopott. JÁKÓ: Ki van zárva. A feleségem ma költözött el innen és műszaki analfabéta volt. SZERELŐ: És a villanyszámlát fizette őnagysága? JÁKÓ: Nem valószínű. SZERELŐ: Na, ugye! JÁKÓ: Mit tanácsol? SZERELŐ: Először fizesse be a hátralékot, és tegye le a ki- és bekapcsolás költségeit. JÁKÓ: Másodszor? SZERELŐ: Keresse az energetikust. JÁKÓ: Ő kapcsoltatja vissza az áramot? SZERELŐ: Ő csak az űrlapot adja, amit ön kitölt és aláír. JÁKÓ: Harmadszor? SZERELŐ: Az űrlapot átviszi az iktatóba. JÁKÓ: Miért? SZERELŐ: Hogy iktatva legyen. JÁKÓ: Negyedszer? SZERELŐ: Megőrzi az iktatószámot. JÁKÓ: Mi a fenének? SZERELŐ: Hogy időnként megsürgesse a dolgot. JÁKÓ: Akkor hamarabb jön? SZERELŐ: Nem. JÁKÓ: Mégis . . . körülbelül . . . SZERELŐ: Amikor küldenek, aznap. (Becsukja a kapcsolószekrényt, elrakja a szerszámait.) Viszlát, szaki kám! Jákó a másik szobába be akar menni. Az üveges ajtót zárva találja. Rázza a kilincset, hátramegy pár lépést és nekifutásból beletalpal az ajtóba, amely kivágódik. Üvegcsörömpölés. Jákó kattintja a kapcsolót, s rögtön vissza is tér. A kötél alatt észreveszi az ár- cédulás nylonzacskót. JÁKÓ: Száznyolcvan forint ötven fillér. Zsálya, Zsálya, te szeretsz! Tengernyi adósságaid közepette nem voltál rest vásárolni egy minőségi kötelet, hogy felmagasztaljam magam. (Stí/ust vált. Lukácshoz beszél.) Látod, bohóckodni könnyű. Igazad volt, hogy a saját válságomat sem tudtam az emberi viszonyok rendjébe illeszteni, értelmezni és megoldani .. . Ma már könnyű ... Van körvonala az akkori realitásoknak. Rosszul kódoltam a vészjeleket. Ha ösztöneimre figyelek, már az első szexuális kudarc után el kellett volna űzni vadászmezőmről ezt a zöld szemű ragadozót. A második hiba a kíváncsiság és a hím-hiúság szerencsétlen összetalálkozása volt. De te, Lukács, 24
