Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)
„Olyan is vót itt a faluba, hogy az apja ílte a jányát. Hát itt van például egy eset. Gazdák vótak ezek, kint laktak a tanyán, de itt is vót házuk a Semsey utcán, amit máma Dózsa Györgynek híjnak, oszt bizony használta az apja a jányát, még meg is esett a jány tűié.” (középparaszt, sz. 1897.) A hortobágyi pusztán pásztorkodó balmazújvárosi legények házasság előtti nemi élete más sajátosságokat mutat, mint falubeli társaiké, hiszen mások voltak a körülmények, a lehetőségek. „Nem vótak azok a pásztorlegínyek eltívedve, nem fíltek azok se a nőktül, csak ott nem olyan könnyen ment nőt szerezni, mint itthon a faluba. Ott a pusztán vót úgy, hogy nem napok, hetek, hanem hónapok teltek el, hogy bijon mondjuk az a számadó mán látott, mer bejárt azír a faluba, de az a bojtár még egy bekötött fejüt se látott, akire rámondhatta vóna, hogy igen csak nőcselíd. Nem látott, mer ottan, ha kiment tavasszal, ott pontosan csak annyi ember vót alkalmazva, amennyire ott szüksíg vót, onnan nem lehetett elmenni. Esetleg majd ősszel, mikor bejött az esős időszak, amikor mán nem kellett annyi víz, a marha mán nem is bogárzott, szóval nyugodtabb vót, nem bántotta a fíreg, egy ember is elboldogult vele. Nahát, ennélfogva ügyi nem vót ezeknek annyi ismeretsíge a nőkkel. Meg tudja az öreg isten, valahogy nem is gondoltak azok az emberek annyira a nőre, mer ügyi nem vótak hozzászokva. De azír oszt, ha valamék ilyen pásztor legíny elkapott egy nőcselédet a pusztába, elintézte alaposan ott az isten ege alatt. Hát vót olyan jány vagy asszony, amék kijárt árvaganét szedni vagy mondjuk jó szíkifű helyre akadt jó messzire a falutul, oszt egyedül jött, mer fiit, hogy akkor a többi nőcselíd elszedi előle a ganét vagy a szíkifüvet, na oszt az ilyeneket elkapták a bojtár legínyek, oszt elintéztík. Mer az olyan törvíny vót, hogy fejír cseléd ne nagyon csámborogjon messze a pusztába.” (gulyásszámadó, sz. 1894.) „A csikósoknál más vót az ílet, mint a gulyásoknál. Azok nem vótak annyira a pusztá- ho kötve, mint a gulyások. A gulyás az nem hozhatott fel semmiféle indokot, mer tudjuk, hogy az ember mindenre keres módot, alkalmat, hogy valamit végre tudjík hajtani. A csikós azt mondta legfeljebb, hogy elveszett Balognak, Mikének vagy Jónának egy csikója vagy kettő, hát azt menni kell keresni. így oszt el tudott menni a csikós. Hogy oszt a csikóír ment-í vagy elment valamék tanyába, vagy Egyekre vagy Szoboszlóra, vagy messzebbre, ki tudta azt ellenőrizni. Hát a paripa elbírta, mer nem olyan lova vót, amék minden órába tette odább a lábát. Űk még az országot is járták, mer vót rá eset, hogy még túl a Tiszára is el kellett menni, ott tanálták meg, amit kerestek. A csikós legínyek forgalmasok vótak, nem vótak úgy a pusztáho kötve, nagyobb ismeretek vót, űk nem íltek olyan nomád (letet. így osztán nekik mindig vót alkalmok nőcselídhe jutni. Beültek a csárdába, ahun mán ügyi jobban megkerültek a nőcselídek is, olyan borjányfélék, vagy bement a tanyákra is, oszt mindig akadt olyan nőszemíly, aki szívesen adott egy kis pinát. De sok részinek nemcsak hébe-korba vót dóga nővel, a legtöbb részi ilyen fiatal csikós legínynek vót szeretője valamék tanyába. Vagy jány vagy fiatal menyecske, mer nem vótunk mink olyan setnye valakik, meg gálántak is vótunk, én legalább is mindig adtam valami nőcselídnek való dógot. Meg ügyi azír nem mindennap mehettünk be a tanyába, oszt vót bennünk vír bűsígesen, tudtunk mit csinálni a fejír- níppel, oszt ezt is nagyra vették azok a nők.” (csikósbojtár, sz. 1897.) „Ha egy évbe eccer az a pásztor ember elment a kocsmába, az megmutatta, hogy kell mulatni, még a gazdalegínynek is. Olyankor oszt ügyi vót olyan nőcselíd is, mer csak úgy van a, mint ahogy az ördögnek is gyújtanak egyszer világot, hát a pásztoroknak is héba-hóba csak vót olyan napjok, hát hogy a termíszet követelísit teljesíteni tudták, ha máskor nem is vót rá alkalom. Csak az vót a baj, hogyha elmentünk a vásárba, mer így leginkább vásárkor szokott a pásztor ember elmenni, akkor egy vagy két tehén ára, ami a zsebibe vót, nemigen jött onnan vissza. Mer ügyi ott azok a szíp jányok, borjányok 94
