Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete
6. Erdő, mező, róna mind elénk kitárul, Te csak álmodozhatsz, elveszett hazádról. Táplálnod kell arany gondolatot, Annak, ki folyvást szabad hazát, millióknak adott. 7. Ó, az a magyar föld, ó, az kinek nem fájna, Annak a magyar föld többé nem hazája. De nagy szívünkben vágy és bánat, Csak az ember sóvárog utánad. 8. Nézd, eljött tehozzád, hazádnak földje, Hogy még egyszer urát lássa, üdvözölje. Hogy bebizonyítsa a régi hűséget, Ha te nem jösz hozzá, ő keres fel téged. 9. Egyszer hősöket szült ajkad lángszavára, Most csak arra kér, hogy fejedet hajtsd rája. Majd elmondja neked, majd elsúgja lágyan, Téged áld az egész nép, a távol hazában. 10. Rád gondol az ifjú, hogyha nagyot érez, Téged tűz akkor legszebb emlékezésre. Elmondják, hogy nálunk ragyogó fény van, Osztozók a fényben és a hatalomban, 11. Kik előtt a tömeg leborulni siet, De szent név csak egy van, a név, a név a tied. Hát a mi fiainkról, róluk mit beszéljünk? Akik azt hiszik, hogy hazajössz mivélünk. 12. Mikor elbocsájtottak, megcsókolva szánkat, Hozzátok el, úgymond, jó Kossuth Apánkat. De Te nem jössz, a kérés mind hiába volna, A Te elszánt lelked akkor sem hajolna, 13. Ha az esengve, vágyakozva, aminek nincs mása, A magok tulajdon, ékes szólása, De mi mégsem hagyunk itt, szívünkbe zárva, Elviszünk magunkkal az édes hazába. 14. Ki van otthon nálunk, ha nem Te, Akit se idő, se kényszer tőlünk el nem szakít, Aki díszéül állsz minden magyar házban, És szent neved hiányzik a szívdobogásban. 15. Ki állsz és élsz örökké, milliók keblében, Mint szent egyházban a Megváltó képe.“ Másodlagos oka a korrupt társadalom volt, amelynek urai, tisztségviselői nappal hivatalból betyárt „üldöztek”, éjszaka pedig maguk is betyárbandát irányítottak, olykor a bűncselekményekben aktívan részt vettek. T. E. adatközlőnk az anyai nagyapjától, Zaka Imrétől hallott, a dédapa, Zaka Mihály pusztai juhász legénykorában végbement, valós történetet mondott el, amely az egyik leghíresebb vásárhelyi komisszárius, Beretvás és az Alföld legjelesebb betyárvezére, Rózsa Sándor párbajának emlékét őrizte meg: „Rúzsa Sándor fényös nappal álruhában járkált a környező városokban. Többször- másszor Vásárhelyön nyakoncsípte Bérétvás komisszáros, de tekintélyös pénzért mindig elengedte. Sándor mögsokallotta ezt, ezért égy éjszaka elmönt Sámson alá, a Bérétvás tanyába és onnan, a marhagulyából kiszakított égy jócsomót, oszt elhajtotta. Sándor ezt mondta a kárvallott gulyásnak: ”— mondd mög a gazdádnak, hogy ez még csak a kamat, de a tőkéért majd el- gyüvök!’ Késő nyár végin, amikor a bojtorján, szamártüsök már embörmagasságúra nőtt, égy alkalommal, alkonyatkor, kint a Puszta szélin találkozott Rúzsa Sándor és Bérétvás. Éppen égy nagy bojtorján bokor volt köztük. Bérétvás másodmagával kocsin ült, Sándor pedig lóháton. Ketten voltak a bétyárok is. Fölismerték egymást. 79
