Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
A népköltészetben ennél gyakoribb a kérdés és a felkiáltás, de az áldás és az átok egymáshoz viszonyított aránya nagyjából Sinkáéval egyezik. Sinka kérdései alig ismétlődnek és csak kevéssé formulás jellegűek, a népköltészetben épp fordított a helyzet; szerkezetüket tekintve már nincs nagyobb eltérés: a költői kérdés rendszerint általános, S/nkónál néha megnevezett személyhez (Papp Mihály, Sallai Mihály, Víg Péter stb.) intézett, és nála egyaránt vonatkozhat természetre, egyes tárgyakra vagy akár élő személyekre is. E költői kérdésekre S/nkónál alig van felelet, a népköltészetben jóval gyakrabban; ez utóbbitól, pontosabban a félnépi his- tór/ósoktól kölcsönözhette a következő bevezető formulát: Ki emlékszik csikós Palogányra? Ugyan ki emlékszik (Palogány) Fügedi Imrére? ... (Fügedi halálára) E kérdések rendszerint indító sorok, miként a népballadákból kölcsönvett következő megoldások is: Hová, merre, Boncos Áron Gondoltad-e, nagybajuszú Papp Mihály, ezen a szétverte tájon? ... ^ hogy elváló jányod, mint költöző madár (Boncos Áron) útjának felén tengerbe hull? .. . (Pásztorének) Jóval változatosabbak Sinka felszólításai, ezeknek tartalma és tipológiája nemcsak gazdagabb a népköltészetieknél, hanem — szociális jellegükkel — túl is mutatnak rajtuk. Sinka felszólítja, tettre hívja tehát az időt, csendet, sorsot ......................................... 8 esetben természetet, határt, tájat .................................... 8 esetben sorstársait ............................................................. 7 esetben Istent és angyalait .................................................. 4 esetben önmagát ................................................................. 4 esetben a vezetőket, intézőket.......................................... 3 esetben vagyis nagyjából egyenlő arányban a természetet és a társadalmat. A népköltészetben jórészt ez utóbbi típusok és a természetfeletti erők szerepelnek, csak kevéssé maga a természet és néha bizonyos elvont fogalmak is. Még feltűnőbb, hogy Sinka felszólításaiból a pozitív töltésű és tartalmú mindössze felényi a negatívnak, a semlegesnek; egy-egy példa: pozitív töltésű felszólítás: Zendülj, puszta, ébredj, halom, mert egyre nagyobb a fájdalom! . . . (Megcsalt fejedelem) negatív töltésű felszólítás: Menj a fára őszi lombnak, nagy utakra félbolondnak, jajaiddal a Körözsnek, koldusokhoz örökösnek!... (Nagy utak verse) E két pólust voltaképpen társadalmi-morális hasznossága vagy kártékonysága jelöli ki. Sinka tehát ugyanúgy minden betűjében morális, mint példaképe, tanítómestere a népköltészet is; e két költői tartományban igazán kevés a „senki földje”! a társadalom egyik pólusa: 48
