Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
máig töretlen. Sinka egyik legszebb lírai alkotása is az irodalmi-népköltészeti hagyományok és saját halálélményének művészi ötvözete: Világom, virágom, kedves liliomom Kéktenger kötőmben többé nem ringatom. Naptalan két szemét koporsóba zárom, s útjait immáron Jézusnak ajánlom. Estéim sírósak, dalom: megszűnt patak, nagy kéktenger kötőm végig kettéhasadt. Hová temessem el eltörött gyűrűmet? Földbe ásták bele az én gyönyörűmet. Kézenfogva most már nagy angyal vezesse, s a szabadság aranyszékibe ültesse! Mikor csorda ballag estenden, hadd lássam aranyszékit, habár csillagtávolságban! Gyászoló ruhámat talpig hasogatom, Hajamnak selyemjét porba mártogatom. Fekete országom, fekete nappalom; kis liliomomat többé nem ringatom. (Fiatal anyának sirató éneke) Az ihlet népi eredetét követve maga Sinka is elárulja, amikor a siratás szokásáról ír, és itt egy-két kifejezése emlékeztet is az imént idézett vers megfelelő helyeire: Temetője kapujába drága holtjának nevezve, anyóka zokogott volna: megszenvedett gyermekének, kötőjébe keseregve, kivel elfutott az élet. (Jobb lett volna Baranyába) Sinka nemcsak e műfaj egészét veszi át és fejleszti tovább, hanem egyes költői helyeket is beilleszt verseibe, ill. ráérez egy-egy hagyományos eljárásra: ... siratóim lepkék voltak, s gyászolóim a szegények. (Háborúja lesz az égnek) A Kálmány Lajos-gyűjtötte magyarszentmihályi (Torontál megye) Komáromi szép lány balladájában van ehhez némileg hasonló részlet: Dunai halacskák: az én siratóim, Az égi madárkák: az én éneklőim ... Sinka István saját maga által is balladának tekintett és nevezett alkotásai voltaképpen siratóballadák, eseményt tehát alig tartalmaznak, annál bővebben érzelmi reflexiókat. E balladák két nagy tematikai csoportba oszthatók: 1. szerelmi és 2. betyárballadák kategóriájába. A szerelmi balladák boldogtalan szerelmesekről, meghiúsult házasságokról, továbbá erőltetett szerelemről vagy szégyenbe esett leányokról szólanak. Sinka tematikája miben sem különbözik a népballadákétól, hiszen éppen ezek a típusok a legkedveltebbek népünk körében is. A Ballada a Körözs mentén az ismert Kádár Kata típushoz áll közel, de Sinka nem mondja el az eseményt, csak a tragikus véget és annak lelki hatását. Régies képei kissé a Júlia szép leány balladájának motívumaira is emlékeztetnek (Nap, Hold, egyes hiedelemelemek stb.). Bondár Márta balladája a szégyenbeesett leány típusához áll közel, ez még az előzőnél is eseménytelenebb. Különös érdekessége, hogy a leányanyaság bejelentését Sinka egy tréfás népdalból, ill. tánckurjantásból vette, de komollyá formálta át: tréfás népdalbeli közhely: Ma menyasszony, holnap asszony, Holnapután komámasszony ... 41
