Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
élet. Ebből a körképből azonban a gazdagok, a tulajdonosok hiányoznak, csak a munkálkodó pásztorok, cselédek, summások, kisbérlők és kisiparosok szerepeltek, vagyis éppen azok a kategóriák, melyekről a klasszikus néprajztudomány oly sokáig szinte teljesen megfeledkezett; Tömörkény szépirodalmi munkái után Kiss Lajos adott róluk először néprajzi áttekintést. így Sinka költői érdeme még fokozottabb: ő a líra Tömörkénye és egyben Kiss Lajosa is. Líráról lévén szó, senki ne várjon Sínkétől fárasztó néprajzi részleteket; az adatok említések és jelzések csupán, bár rövid leírás és felsorolás így is elég bőven akad. Nem is a részletek, hanem a népélet főbb vonulatai és a kibontakozó egész az érdekes. (Bizonyos mértékig a puszta néprajzi számadatok, ill. arányaik is sokat mondanak.) Sinka „lírai néprajza” meghatározott: nincs benne semmi idegenforgalmi látványosság, hiányoznak a színes ünnepek és a szokások, annál hangsúlyosabb viszont a mindennapi élet, a munka és a szegénység. Bámulatos egyensúly van egyrészről a munka (47 adat) és a puszta létfenntartás (az ételek, étkezés szintén 47 adattal szerepel), másrészről a külső tárgyi feltételek között: a munka- és a közlekedési eszközök (35 adattal), valamint a ruházkodás (33 adattal) nagyjából egyenlő számban kerülnek említésre. Ez az életadta, költői szempontból ösztönös arányosság a társas együttlét bemutatása terén is folytatódik: a társasélet (26 adat) és a hajlékok (26 adat) száma is kísértetiesen egyenlő. A népköltészeti-népzenei alkalmakat leszámítva, a szoros munkamenetben alig jut idő és hely a mú'vészkedésre (5 adat) és az ünnepekre (3 adat). (Ha a még részletezőbb felsorolás okát és leírásokat is tematikus csoportokra bontjuk, némileg változik e kép, nagyobb helyet kap a természet és a családi élet, ám a munka és a létfenntartás kérdésköre továbbra is az elsők között szerepel; erre alább még visszatérünk.) Ha az előbbi nagy csoportokat tovább bontjuk, könnyedén értelmezhető, de korántsem magától értetődő rangsor alakul ki: míg pl. a foglalkozások közül a cselédek, mezei munkások és a pásztorok szerepeltek első helyen, a különféle munkák említése már nagyjából kiegyenlített (a mezei 15, kisipari 13, házimunka 12 adattal szerepel). Sinkát tehát nem feltétlenül a „klasszikus” paraszti munkák (vetés, aratás stb.) ihletik, hanem inkább amelyhez személyes élménye fűződik. Látható kedvvel és többször is elidőzik pl. a boglyarakásnál: .. . hegyesre raktuk a boglyát: jól megfonott sáskötéllel Hogy megbirkózhasson a széllel, lekötöztük .,, s a viharok hogy el ne hordják, (Zsellérek vidéke) A gépes cséplést meg sem említi, ellenben a régies kézzel vetés és a lóval való nyomtatás többször is szerepel; Zsákokban hordtuk a búzát vállon ... S Buzgány csak szórta a búzát, lassan lépett, szórta egyre ... Őt csak vitték előre a vető embernek kis balog botlásai. (Zsellérek vidéke) ... öt-hat szilaj ló forog a szérűn, ragyog mindnek a szőre, s az aranyló szalmában egy kis zömök ember előre dőlve hajtja őket; ostora pattog, por a hajában, s talpa alatt vastagon fekszik a szem: az „élet“ ... (Kisbérlők földje) Sinkánál alig fordul elő pásztori vagy paraszti idill, a munkát sem dicsőíti, ellenben mint az életnek ezt az egyetlen fenntartóját, az első helyre teszi. Szigorú munkamorálja 35
