Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
vén bornyász, borzas vagy útszéli paraszt, lelketlen botosispán, dúdoló mosónő és hasonlók. E tömérdek foglalkozás, ill. típus némelyike többször is visszatér. így fő- vagy mellékfiguraként többször is említi a liba- és kospásztort, kondást, hajcsárt, a cselédet, ill. külön is a bivalyost, tehenészt, kocsist, továbbá a summást stb. Az ismétlődésben személyes élményeinek és ismeretségeinek még az előzőknél is döntőbb szerepük lehetett. Dinamikusabb és „harcosabb” e társadalmi körkép, ha S/nkónak azokat a költői helyeit elemezzük, melyekben külön is, tudatosabban fogalmazza meg társadalmi mondanivalóját. E pillanatfelvételek tematikája szerteágazó és szinte arányos példatára a közelmúlt szegény emberei embertelen társadalmi helyzetének: a szegénységgel általában 12 esetben a kizsákmányolással általában 12 esetben az ellenállás módjaival 11 esetben foglalkozik bővebben. Meghökkentő e bámulatos arányosság, nehéz lenne értelmezni. Annál változatosabb eszközöket és ábrázolásmódokat használ; a három fő csoportból néhány jellemző példa: 1. .. . uraság után uraság, kastély után kastély, mégvén tetők alatt cselédházak, rozoga ajtók, karóra épített ágyak, zsivaj, kín és halál van, hisz egy szobában tízen is hálnak. (Pásztorének) 2. ... mert aki urak cselédje, percet se szabad veszteni. Nem nézhet az falevélre, szállhat százával elébe. (Utjának nincs semmi jele) 3.... vidor ujjal a falra térképet festettem: sok ezer hold volt a puszta, jutott belőle a falon; mindnek lett tanyája, kútja, lova, ekéje s búzaföldjén boldogan káráló tyúkja. (Pásztorének) A cselédet sokszor hajnalban kettőkor keltették, amikor még a legyek sem zúgtak, írja A kulcsár beszél az új cseléddel c. versében, minden lépését ellenőrizték: dolgozik-e és nem pazarolja vagy lopja-e az uraságét? A legkisebb gyanú esetén elbocsátották: ... azt mondták: az öreg lopott és mindjárt megtették a törvényt... s mehetett a fehér télbe betakarózni, mint az ugar ... (Pásztorének) Gyakori volt a verés; Sinka is emlegeti a gazdáknál kapott botvacsorát. (Gyermekkorom.) Ezek az emberek joggal érezték, mintha őket szörnyű vasbölcsőben ringatnák (Kisbérlők földje); a summások vezetőikre mondták ugyanezt; kőbölcsőben ringatták őket. Az ilyen és hasonló idézetek korlátlanul szaporíthatok. Sinka költészetének epikai-lírai kettősségére jellemző a helyszín és a személyek névvel való megjelölése. E gyakorlatot minden bizonnyal az általa is emlegetett vándor históriásoktól leste el, hiszen ezt nem egy kezdősora világosan elárulja: Száll a bús hír Szalontárul, Mikor Danes Pál puskát fogott, hogy Bagi Ferke tóba bámul . .. egész Hódfalva zokogott.., (Imádkozom, szegény testvérem) (Hódfalván zokogtak) Lomb Péterrel szamárháton utaztunk egyszer őszidőn ... (Valaki a ligetben alszik) 33
