Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Antalffy Gyula: A „három város” a reformkorban

egy ezer ölnyi szélességű zöld szalaggal majd egészen körülkoszorúzó szőlős-kerteket távolabbrul nézi, azt hinné, hogy valóságos erdőséget lát; olly sűrűén diszlik azokban a bujánnövekedett gyümölcsfák minden neme; a homok, mellyet régibben természet átkának gondoltunk, e részben is megmutatta, hogy ügyes szorgalom által többféle szükségink kielégítésire alkalmas, mint az agyag föld.” Épp ezért sajnálkozik a városportré szerzője amiatt, hogy Kecskemétnek a külföldiek előtt olyan méltatlan híre van, mintha csupa nomádok laknák, s a szaharai pusztaságban csak mérföldekre akadna egy-két zöldellő fa. Hivatkozik egy Ausztriából áthelyezett ezredesre, aki örömmel mondotta el, hogy „itt csak sivatag-pusztákat s mostoha vidékeket képzelvén előre, mennyire meglepetett, midőn a sok kellemes és fáskertekkel diszlő majorok, és a legszebb sétatért ábrázoló szőlős-kertek fasorai között utazott-be”.

Ahhoz, hogy beutazzon, át kellett lépnie a város valamelyik kapuját, nyilván a Budait. Kecskemét ugyanis még a múlt század első évtizedeiben is mély árokkal van körülkerítve, amelynek sánc alakúra felhányt belső partját tüskés gallyakból font sövény szegélyezi. Az árkon átlépni csak nyolc helyen lehet, az öt nagy, és a három kis kapunál levő, tölgyfagerendákból ácsolt hidakon. A nagykapuk az öt irányból — Buda, Kőrös, Csongrád, Halas és Dunaföldvár felől — érkező országutakat bocsátják be, amelyek aztán az árkon belül a város fő utcáivá alakulnak. A mai Batthyány utca végén levő Halasi-kapu mellett áll az akasztófadomb, bitófáin sok pusztai betyár végzi életét. A kapuk erős rácsozatúak, mellettük apró házikó az állandó őr részére, akinek fő feladata az áruszállítmányokkal érkező szekerek ellenőrzése. Az 1820-as évek végén a város túlnő ugyan a sáncokon, de azok továbbra is még jó darabig megmaradnak, s az utcák nevei helyett jobbára a kapuk szerint igazítják el a tájékozódni kívánókat.

A Társalkodó rajzolatából tudjuk, hogy 1840-ben Kecskemét belvárosában és az öt külvárosban 3820 ház van, s kereken 40 000 ember él bennük. Pest és Debrecen után mind kiterjedését, mind népességét tekintve az ország harmadik városa. Település- szerkezetét még a középkorban a mezőgazdaság és az állattartás igénye alakította ki, s ez laza beépítést, terjengősséget, térességet követelt, hiszen a telkek nagyságát és a lakóházak egymástól való távolságát elsősorban a bent telelő marhák mennyisége határozta meg. A központból a kapuk felé tölcsérszerűen szélesedő — mert állatki- hajtás céljára is szolgáló —főbb utak közti területet kacskaringós, zegzugos mellékutcák tömkelegé tölti ki, tekervényeikben Vahot Imre szerint az idegen könnyen eltévedhet. Az Életképek 1845-ből való ismertetése részletezőbb. „Kecskemét egy nagy területű térségre van elszórva, épen úgy, mintha valaki markából borsóként szórta volna szét — ezzel a képpel indítja városrajzát Szabó Richárd. — A belvárosban egyetlen igényes utcája sincs. A házak állanak kiljebb, beljebb, mint részeg embernek lábai. A jámbor elődök szépítési tekintetben nem a legdicséretesebb emlékeket hagytak hátra unokáiknak. Újabb időkben azonban biztosságilag rendeztetnek az utczák, s a hatóság is több gondot fordít az utczák kiigenyesitésére. Valami városi alakú, feltűnő magán épület egy sincs. Az egyébként igen díszes kát. lelkészi lak, casinói épület, s még egy pár emeletes ház kisszerűbbek, mintsem, hogy építési tekintetben feltűnőnek mondathatnának. Kecskemét több nagyobb és számtalan apró, keresztül-kasul egymásba vágó utczákra van felosztva, mellyeknek nincsenek nevök. Kecskemét olly roppant város, és csudálom, hogy sem utczái elkeresztelve, sem házai számokkal megjegyezve nincsenek.” Garay János — aki a Rajzolatokban ír Kecskemétről — csak any- nyit mond az 1837-es városképről, hogy „vannak ugyan itt-ott egyes szép házai is, de ezek ollyanok mint egy zsák borsóban öt hat aranydarab”.

A tanács engedélye nélkül 1791 óta tilos az építkezés, 1810-ben pedig szépészeti bizottság létesül, hogy a kedvezőbb városkép kialakításához javaslataival hozzájáruljon. A 20-as években a lakóházak nyeregtetős kiképzésűek, általában deszkaoromzato11