Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Tüskés Tibor: Ikertársak (Kodály és Illyés)
nem kell zeneértőnek lenni. Kodály nevelői nagysága kiáradhat azokra is, akik nem ismerik a kottát. A vers befejezése ismétléssel és gondolatpárhuzammal nyomatéko- sítja ezt a fölismerést: „s ki nem dalol, az is tudja már ... s az is, ki nem dalol, érzi .. .” Mit tud? Az erkölcsi példa erejét: „mi helyes, mi hamis”. Mit érez? A legfontosabb törvényt: „a Lét, a Rend szabad összhangját”. A két nagybetűs, szimbólummá emelt szó — Illyés világképének két alapfogalma, sarkköve — nemcsak lezárja a verset, hanem mintegy átvezet a Kodály-vers egyik pár-verséhez, a vele nagyjában azonos időben keletkezett s a Dőlt vitorlában utána elhelyezett Óda a törvényhozóhoz című, Tersánsz- kyt köszöntő vershez. Ott így szövi versbe a szavakat: „A lét tegyen rendet, ne a halál!” Zenéről, zeneszerzőről beszél a költő — csupa zenei hatású költői eszközzel .. . A tengelyre állított, rövidebb és hosszabb sorokból álló, a mondatok szerkezetét, tagolását követő versforma egyban és másban a Rákóczi-nóta ritmusára emlékeztet. A verskezdő zenei hatású leütésről (föllendül — megzendül) már beszéltünk. A versmondatok azonos fölépítésére, zenei hatású szerkezetére, valamint a gyakori szó- és sorismétlésre is rámutattunk. A sorvégek legerősebb, leggyakrabban —15-ször! —visszatérő egybe- csengését egyetlen hosszú szótag adja: temető — mező —vesző — elő — elő — erő — erő — jövő — kereste ő — rendezi ő — hozza ő — jön ő — temető — szenvedő. Ezek közé a rímek közé ékelődik —többnyire kereszt-vagy páros rímű elrendezésben — a többi rímelő sorvég: zenekar — fiatal, apádért — hazádért — gyásztér, várfok — vártok stb. A zenei hatást gazdagítják az alliterációk (majtényi, mohácsi, muhi mező; sírba és sárba vesző; távolabbi egybecsengések: kereste . . . kezében . . .; vasvessző . . . veri. ..; vezényled ... villanjon ... vártömlöc stb.). A befejező húsz, keresztrímes sornak sajátos ritmikai jelentést, zenei többletet ad, hogy minden hosszabb, nyolc szótagos sor után egy rövidebb, hat szótagos sor következik. A költő a versben a külső jellemzéstől, a portré szemlélésétől („Föllendül azonnal a karmester-pálca . ..”) a belső azonosulásig („éneklő kórusod vagyunk”) jut el. A zenekari mélyből áradó hangokat csak hallgatja a költő; a dalt éneklők között ő is ott van . . . Sőt Kodály annak is „szívós karnagya”, aki nem dalol . . . Kodály neve, példája olyan erő, mely egy népet közösséggé tud forrasztani .. . S a példaadás nemcsak a kivételes szellemi tehetséggel rendelkező emberek képessége. Mindenki, aki eredményesen, messzire tekintő szemmel dolgozik, jelentékeny személyiséggé válhat. Kodály Zoltán igazi tanítása az — mondja Illyés mintegy összefoglalva verse végső gondolatát —, „hogy bármily területén működünk is az életnek, ha ottan olyan erővel [erő! — ez volt a vers egyik kulcsszava], olyan egyenes jellemmel végezzük munkánkat, amire ő példát adott, akkor mindnyájan, kivétel nélkül az ő nyomdokain, részesei lehetünk egy egész nemzet nevelésének: irányításának”. Verseit Illyés sokáig érleli, egy-egy újabb közléskor gyakran átdolgozza, igazít, javít a szövegen, a címen. A Kodály-versen a Dőlt vitorla beli közlés (1965) után három apró, látszólag jelentéktelen, mégis jellemző változtatást végzett. Az egyik: a második részben a négyszer megismételt „erő” szóból az egyiket —ahol a szóismétlés közvetlenül egymás mellé került — törölte („hanem az erő, / az erő, az a gyökérmélyű erő”-ből „hanem az erő, / az a gyökérmélyű erő” lett). A másik változtatás: „a marsalbot” előtti névelőt „s” kötőszóra cserélte, s ezáltal feszesebb lett a fölsorolás: „kezében a pálca: / vasvessző . .. / a marsalbot...” helyett „kezében a pálca: / vasvessző ... I s marsalbot ...” A harmadik változtatás: az első közléskor még külön álló, leválasztott négy sort az előtte levő szakaszhoz kötötte, így a formailag azonos ritmusképletű sorok a verstestben egymás mellé kerültek, a verssorok tagolódása 13 8 13 164 helyett 13 8 13 20 lett: a vers külső képe hívebben tükrözi a versszerkezet és a gondolat tagolódását. * # 89
