Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Tüskés Tibor: Ikertársak (Kodály és Illyés)
TÜSKÉS TIBOR IKERTÁRSAK KODÁLY ÉS ILLYÉS A metaforát, jól tudjuk, Illyés a két kortárs magyar zeneszerzőről írta le. Nagy Bartók-versében arról a zenéről beszél, amely „csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek, / példamutató nagy ikerpár, / zene csak, zene csak, zene”; a magyar írók és költők műveiből Bartók Béla emlékére összállított antológia, a Csak tiszta forrásból előszavában Bartók neve mellett ugyancsak említi — háromszor is —a„nagy ikertárs”, Kodály nevét; amikor viszont Kodályra emlékezik a Mester halála után adott rádió- nyilatkozatában, Bartókra is hivatkozik, s „két zenei tehetségről” beszél: Berzsenyi „nemzetpusztulást sirató, hatalmas énekei után száz év múlván ... az elsiratott magyar nemzet méltóságát, világbeli jó hírét két népzenemú'velő állítja ismét talpra”. Bartók és Kodály, vagy Kodály és Bartók „ikerpárok”, „ikertársak”: alighanem ezzel a metaforával Illyés mindenekelőtt az azonosságra, példájuk rokonságára figyelmeztet, arra, hogy életművük egymást föltételezi, kiegészíti, és nevük egymás ellen semmiképpen sem kijátszható vagy szembefordítható. De a metafora — minden metafora — a továbbgondolásra, a többértelműségre is lehetőséget ad. A költői kép a nemzedéki távolságot,a kifejezési nyelv különbözőségét is áthidalhatja. Kodály és Illyés is „példamutató nagy ikerpár”, Illyés művészete — ha81
