Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Dévényi Róbert: Egy történelmi daljáték bukása 1948-ban (A Cinka Panna balladája fogadtatása)

egyike elismerést kap. Nincs vita a tekintetben, hogy a férfikarok Kodály kórusművészetének magaslatait képviselik. A Kossuth Népe kritikusa a jobbágyok kórusát, a Politika az Ocskay árulását sirató számot emeli ki. A szólóénekek közül Jávorka III. felvonásbeli dalát említik többen is. (Ebben valószínűleg Rosier Endre kitűnő játéka is közrejátszott.) Kevésbé egyöntetű a vélemény Tisza grófnő áriájáról. A Hírlap Kodály első „szerzői” operaáriáját üdvözli benne. (Elfeledkezvén a Móricz-librettóhoz készült Nausikaáról.) A Politika ugyanazt lehárosnak bélyegzi. Az aláfestő, akciózenék jelentőségének növekedését a Háryhoz képest sokan érzékelik. A zárt zenekari ópuszok közül a III. felvonás előjátéka tetszik. Vitatott a menüettjelenet. A Politika recenzora úgy véli, hogy a labanc-táncot „kissé kurucos hangszerelése fosztja meg jellegzetességétől.” (Kodály kedveli az effajta zenei iróniát: példa rá a Háry Bécsi udvar jelenetének magyaros cirkál mazása.) Nemcsak a színpad, hanem a hegedűirodalom nyereségének tartják Cinka Panna ritornelljeit, virtuóz kádenciáit. Méltánylást kap Kodály hangszerelési bravúrja is: a kuruc kor hiteles zenei képét úgy kelti fel, hogy a szokványos korabeli hangszereket, a dudát, tárogatót, cimbalmot mellőzi zenekarából. Szinte általános a kívánság — és ezzel az elutasító bírálatok is egyetértenek —, hogy a mester minél hamarabb a Háry János hoz hasonló zenekari szvitet komponáljon a dalmű anyagából.

De Kodály ezt a szvitet sohasem írta meg. Miért? Nem tudjuk. Maga is elvetéltnek tartotta a Cinka Pannát? A múló idő egyre több kérdőjelet rajzol a mű köré, amelyre megnyugtató választ csak eleven életétől remélhetnénk.

61