Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - A csodálkozás joga (Molnár Antal Kodály nagy színpadi sikeréhez c. írását közzéteszi Demény János)
A CSODÁLKOZÁS JOGA — Dokumentum — Molnár Antal dokumentumai — zeneírói groteszkjei — érzékeny szeizmográfjai a huszadik században kibontakozó és érvényre jutott — Bartókban és Kodályban testet öltött — világzene térhódításának hazánkban. Ezért minden egyes írására — nemcsak a kötetekben megjelenőkre, hanem a szétszóródottakra is — figyelnünk kell. A Kodály-centenárium alkalmából, de Molnárnak, a magyar zenetudomány nesztorának 93. születésnapja alkalmából is, mutatjuk be glosszáját a csodálkozás jogáról, amit Kodály színpadi sikerének, a Háry János daljátéknak első előadásai alkalmából vetett papírra. Ez a dokumentum is arra utal, hogy az 1926-os esztendő fordulópont volt az új magyar zene hazai érvényesülésének történetében. Eősze László írja Kodály Zoltán életének krónikájában: Október 16. Bemutató az Operaházban: Háry János kalandozásai Nagyabonytul a Burg váráig (Op. 15). Daljáték öt kalandban elő- és utójátékkal. Vezényel Rékai Nándor. Rendező: Márkus László. Díszlet- és jelmeztervező: Oláh Gusztáv. Háryt Palló Imre, Örzsét Nagy Izabella, Napóleont Dalnoki Viktor, Mária Lujzát Marschalkó Rózsi, Marci kocsist Körmendy János énekli. DEMÉNY JÁNOS KODÁLY NAGY SZÍNPADI SIKERÉHEZ 1926 A csodálkozás jogát senki sem veheti el az embertől. Még ma is, amikor mindenki természetesnek veszi, csodálkozom azon, hogy a villámcsapásban megnyilatkozó erőt gyárüzemek hasznos alapenergiájakén* használja fel a tudomány. Még ma is, amikor már mindenki természetesnek veszi, csodálkozom a röntgenen, a rádiumon, az aeroplánon, a rádión. (Azt már alig merem bevallani, hogy az autó és kinő is állandóan éber csodálkozásra késztet. ÖREG vagyok!) Ha Olaszországban nyíltan kétségbe vonnám Mussolini diktátori jogát, akkor ehhez is megvolna az írott JOGOM, de ezt a jogomat nem engednék érvényesíteni; betörnék afejemet. (Ehhez nekik nem volna JOGUK, de igenis volna HATALMUK hozzá.) Ahhoz azonban senkinek sincs hatalma, hogy a CSODÁLKOZÁS jogát elvegye az embertől. A csodálkozás igen ártatlan, sőt naiv dolog, gyermeteg lélek megnyilvánulása — nem bánt senkit, engedi történni a dolgokat, nem akadályozza azokat, hiszen érdeke a csodálkozásnak, hogy történjenek a dolgok, mert csak így van min csodálkozni. Én tehát ismét csodálkozom, két dolgon. Csodálkozom először is azon, hogy sikerült megírnia Kodálynak a,,Háry János“ zenéjét. Másodszor pedig azon csodálkozom, hogy a közönség ugyanezen NEM csodálkozik! Ismerem ugyan egy kissé Kodály eddigi működését és tehetségének minőségével is foglalkoztam néha; nem ért ennélfogva váratlanul az újabb nagy siker. De mégis ismét végtelen,feneketlen csodálkozásra késztet a zseni újabb megnyilvánulása, ami valóban nem más, mint CSODA. Mi a csoda? A természet normális törvény- szerűségeinek átlépése ismeretlen erő segítségével. Ilyen ismeretlen, megmagyarázhatatlan erő a zsenialitás. A természet normális törvényszerűsége pedig ez esetben így körvonalazható: KÖZEPES TEHETSÉGEK GRASSZSÁLÁA A MAGYAR DALMŰ TERÜLETÉN. Ezt a normális állapotot lépi át, kerüli meg, űzi semmibe a zseni, s ez az, amit mindig ismét és ismét csodának tudok. — Második csodálkozásom a közönség magatartását éri. A közönség lelkesedik,tapsol és TERMÉSZETESNEK VESZI, hogy az igazi magyar daljáték megszületett. Hogyne, hiszen a Háry János plakátja ugyanúgy „néz ki“, mint más premierplakát, az Operaház csillárjai ugyanúgy égnek a Háry fölvonásközeiben, mint a Toscában. Mi van itt természetellenes? És nem gondol rá a közönség, hogy ebben az Operaházban adták néhány évvel ezelőtt a legelső népi zenéjű magyar operát, Bartók Kékszakállú-ját és a legelső magyar népi zenéjű balettet, Bartók Fából faragott királyfi-ját, s nem gondol rá a közönség, hogy ezeket a korszakos műveket most már ÉVEK ÓTA NEM JÁTSZOTTÁK, mert a valódi magyar zenetermés üldözött vad (fógelfráj, ahogy Szabó Dezső mondja) a saját otthonában! Most pedig különös sorskegyességből sikerült bevonulnia operánkba a legelső magyar NÉPI daljátéknak(a népszínmű: polgári romantikus alkotás volt „szalonparasztokkal“), egy olyan helyen, ahol Bartók színpadi alkotásai közül a két alapító mű éve53
